A Liget galéria nem is létezik, na jó, legalábbis egyszer már elsirattuk, aztán valahogy fű alatt mégis létezik valahogy. Ezzel együtt most Lilláról lesz szó. Irtam már róla pár éve, amikor kijutott kiállitónak a Fotoespanára, ami nagyon nagy dolog, sőt, el se tudjuk képzelni mennyire az. Ehhez kellett egy kicsit a téma is, Lilla úgymond elveszett embereket fotóz a perifériáról, de olcsó dolog lenne erre fogni a sikerét: kemény munka van mögötte. Nem tudom ki ment még el egy éven keresztül szinte minden héten fotózni öreg néniket, de nem sokan lehetnek. Pedig nem elég kocafotósnak lenni, ehhez a melóhoz türelem is kell. No de beszéljünk most már a kiállitásról is. Maga a történet jól elmesélhető, átélhető, és ilyen értelemben a fotók illusztrációk csak ehhez a történethez. Viszont a dokumentálás nélkül az egész csak egy blikk egysoros lenne, ezért javasolt a kettőt együtt kezelni. Másfelől meg maradjunk abban, hogy a prostituáltak nem igazán engedik magukat fotózni, pláne ha mint itt - még egyéb tényezők is közrejátszanak. Képzelhetjük tehát a fotós teljesitményt, amit most emberi teljesitménynek fogok hivni, amivel kiérdemelte a jelenlévő rögzitő szerepét. Ezért aztán a magamfajta szemlélő nem is foglalkozik a fotós szempontokkal, a kiváncsiság győz.
Egy biztos: Lillára nagyon oda kell figyelni. Mi lesz a következő téma?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése