Kogart grafikai műfajok kiállitás és Ludwig könyv: helyszini szemle

Régebben szinte hozzá voltam szokva ahhoz, hogy egy nap több fontos esemény is történik, és vagy ingázni kell, vagy nem kell mindenhol jelen lenni. Most viszont csodálkozva láttam az egyezést, aztán úgy döntöttem, kocsival mindkettő megjárható. A Kogartba érkeztem először, ahol mostanában elég sokszor futottam lukra, kevésbé finoman fogalmazva érdektelen kiállitások egész sorozata vonult fel előttem, és sajnos ez a mostani is ezt a sort gyarapitja. A meghivó szerint grafikai műfajok és határterületeikről fogok művelődni, de a kiállitótérben lépkedve csak elrajzolt skicceket látok.Persze lépjünk túl az esztétikán, hiszen az egyik falon egy aggasztóan rosszul rajzolt, ám gondolatiságában nagyon is izgalmas képregényt látok, és ezért már megérte elmennem. Másik felfedezettem Holló Anna, ő azt a fajta nagyon finom, igazán részletes rajzot viszi tovább, amit pl. Dürernél is láthatunk vagy K. B-nél, aki amúgy fel is tűnik ezen a kiállitáson is. K. B. amúgy Kondor Béla, csak már annyiszor irjuk le a nevét, hogy lassan semmit sem jelent már. Igen, ott voltam a Kogartos kiállitásán, és nagy élmény volt, itt viszont úgy éreztem, hogy nagyzolásból került be. Van ám nekünk ilyenünk is, pupákok! Hát az jó, csak az a baj, hogy egy rendes kurátor kellett volna. Ha már azt mondják, hogy Nádler a grafika határterülete, ami mondjuk elég röhejes felvetés, akkor tessék még 30 hasonló műfajú képet odarakni, hogy érezzük, a gesztus a grafikában is létezik. Itt nem ezt látjuk, hanem hogy teljes összevisszaságban odahánytak elénk x művet, aztán mindenki legyen boldog ezzel.
A Ludwigban ezzel szemben, vagyishogy egy frászt, pont ugyanigy a pénzhiányból próbáltak erényt kovácsolni. Le kelllett ugyanis mondaniuk egy külföldi alkotó tárlatát, és a keletkező helyre gyorsan beraktak egy kurátor nélküli múzeumértelmező összegzést. A Ludwig persze sokszor mutatott már gyöngyszemeket a gyűjteményéből, ennek a kiállitásnak viszont a farvizén rendeztek néhány előadást is, majd ezekből az előadásokból jelent most meg egy elég vastag könyv. A különbség az, hogy itt egy alaposan átgondolt, jó szerzőkkel kigondolt egységes témavonulatról van szó, ahol ráadásul még azt is meg merik tenni, hogy idézőjelbe teszik a saját maguk fontosságát. A cimlapra ugyanis a new york-i Moma ellen tiltakozó művészek kerültek, ezzel áttételesen arra is utalva, hogy a Ludwig is csak egy múzeum, vajon szükség van-e rá? A felvetéssel csak az a gond, hogy lehet hogy választ is adnak rá, ez pedig mostanában nem lenne túl kedvező..De tényleg, én unom a legjobban, hogy pl. a Lumen zöldségesprojektje, amikor kortárs kiállitást szerveztek egy zöldségesbe megbukott, ma már csak a tv látható, kikapcsolva, a Kogart már tavaly sem jelentette meg az azévi új szerzeményeit taglaló katalógust, a Ludwig pedig immár egyetlen kiállitást visz egy időben, és azt is rétestésztává nyújtja, nehogy valaki odamenjen.
Ilyen körülmények között én speciel a könyvre szavazok, ami már csak azért is szimpatikus, mert bizonyitja, hogy Ébli Gábor nélkül is lehet múzeumos könyvet irni, akit egyébként szeretek olvasni, csak ez egy új szin. Minderről pedig a könyvbemutatón jelenlévő 20 emberen kivül is illene tudni. Lehet hogy több példányt is kellett volna vennem és osztogatnom?