Könyvajánló: György Péter: múzeum a tanulóház

Igazi szenzáció György Péter új könyve, amely ráadásul elsöprően újszerű könyvalakban illegeti magát a vásárlóknak. Már kézbe venni is gyönyörűség, rég nem láttam ennyire igényes és mégis újszerű könyvet, a papir is elsőrangú. Könnyen lehet, hogy az a törekvés mozgatta a kiadót, hogy a könyvespolcok diszhelyét foglalja majd el a kiadvány. Igazán nem túl sok könyv született ebben a témában, de számomra eddig Ébli Gábor Múzeum, műgyűjtők, mecenatúra könyve az etalon, amihez minden mást mérek. György Péter könyvébe belelapozva elsőre igéretesnek tűnik a szöveg: személyes élményeken keresztül mesél múzeumi élményeiről. Lehet, hogy új etalonnal állunk szemben?

Még a 2000-es években volt szerencsém a szerző vibráló esztétikai előadásait végigröhögni, ahol szinte izzott a levegő a komoly témák egészen vidám megközelitéseitől. Máig fel tudok idézni néhány sziporkát, de az biztos, hogy legtöbbször a megközelités módja legalább annyira érdekes volt, mint a mondanivaló. Mindezt azért kell előre bocsátanom, mert tavaly már egy másik kiadást láttam ugyanabból az emberből a Documenta kapcsán: még mindig szellemes, még mindig érdekes, de már inkább az emberi értékek iránt érdeklődő beszédet hallhattam. A könyv ezen megközelitésben pedig kész tragédia: az irott szövegben szinte sehol sincs a korábbi irónia, szellemesség, van ellenben történelem, gonosz emberek, elrabolt műkincsek, mintha az elmúlt század összes nyavajája az ő vállán nyugodna, és láthatólag meg-megremeg e teher kapcsán.

Akkor ez egy rossz könyv? Nos, nem segit túl sokat az, hogy a szerző megpróbálja a nulláról kezdeni a múzeumok feladatait, ráadásul annyira tudományos stilusban, hogy az elalvó fejem koppanása késztet lapozásra, bár az is lehet, hogy csak nem értem még meg rá. De a meglátásai még mindig jók, a gondolatmenet általában követhető, csak a téma kezd szétfolyni, mondjuk az Athénben felépitett új múzeum kapcsán nincs is  szó már másról, csak épitészetről és visszaszerzésről, és a későbbiekben is túlságosan sokat mozog ezen a területen. Hmm, a pr hőskorában olvastam egészen nyakatekert ajánlásokat olyan dolgokról, amiket nem lehet ajánlani, most ennek a stilusában ezt a könyvet azoknak az épitészetkedvelő  múzeumfanatikusoknak ajánlom, akiket nem riaszt vissza a könnyedség teljes hiánya, és bármit elolvasnak a témában. Na, nekik ez tényleg alapmű.