Van Gogh alive

Talán még nem is volt kiállitás, amihez nagyobb előitélettel közelitettem volna, mint ehhez. Van Gogh képek kivetitve? Micsoda marhaság ez? Másfelől meg talán nem is annyira. Ha az összes eredetit meg akarjuk nézni, akkor igencsak nyakunkba vehetjük a világot: Amsterdamtól New York-ig, Párizstól Tokyo-ig sétálhatunk, nem beszélve arról, hogy a múzeumokban a lábunkra lépnek, öreg nénik állnak elénk hajhálóban, hogy semmit se lássunk, és arról még nem is beszéltünk, hogy sok kép igencsak apró, sok időt kéne eltölteni a kép előtt, ami sok helyen lehetetlen – próbálta már valaki megnézni a Louvre-ban a Mona Lisát? Szóval az ötlet elképzelhető, hogy jó, de a gyakorlati megvalósitásnál igencsak sok kérdés merül fel. No de ne elmélkedjünk tovább, lépjünk be a kiállitásra!

Hű, itt aztán tényleg nagy projektorok vannak, jut eszembe először. Ahogy belépek, balra van egy kisebb terem, de jobbra kell menni, ott vár az oszlopokkal tagolt csarnok, és a tér nagyjából ennyi is. No nem mintha kevesellném a helyet, főleg úgy, hogy belépésemkor alig vagyunk páran, simán elveszünk a hodályban. Épp levelezést mutatnak, ami igazán meglepő viszont, hogy a terem teljes szélességét kihasználják, sőt még a padlóra is vetitenek, úgyhogy nem egy képet látunk, hanem egyszerre ötöt, plusz a padlón is megy valami. A képek pedig egyenként kb. 5 *3 méteresek, igazán impozánsak, és még jó minőségűek is. Elégedetten csettintek amikor megjelennek az első valódi festmények. A képek minősége tényleg rendben van még ekkora felbontásban is, a szinek élénkek, és úgy általában átjön az, miért is kellene Van Gogh képeket néznem vasárnap.

A képek tematikus válogatásban jönnek, és általában nincs arra idő, hogy végignézzem az összes képet magam körül, elszédülni sem szeretnék, ezért legtöbbször a jobb oldali falon menő képeket nézem, mert ott teljes képeket mutatnak. Középen sajnos túl sokszor nagyitanak bele a festményekbe, ami egyrészt nem tetszik, másrészt ekkor a kép már tényleg elveszti minden értékét: szemcsés lesz, életlen, kicsit szintelen, egyszóval nem igazán éri meg egy 5 méteres életlen maszatot nézegetni, mikor jobb oldalon ott van az egész kép, azon is épp eléggé látszanak a részletek. Azazhogy látszanának, mert a dj egy kicsit gyorsan keveri a képeket, vagyis többször előfordul, hogy én még néznék egy képet, de már másikat tesznek fel.

Igen, erre az egészre van egy jó szakszó, a diaporáma. Ez zenés diavetitést jelent, és pontosan ez történik itt is, csak nagyban és több képernyőn. Nagyjából 30 perces egy teljes vetités, lényegében folyamatosan változik a kép, bárhol be lehet csatlakozni. Kicsit idegesitő, hogy az alákevert zene túl hangos, vagy csak mi vagyunk kevesen a teremben. A vetitett képek.. Hm, azt találták ki, hogy korszakokra bontva és helyszinekhez kötve mutatják a képeket, amikről semmi egyéb infót nem tudhatunk meg. Vagyis lényegében egy Amsterdam-Párizs-Arles útvonalat járunk be, ami szerintem nem túl szerencsés, és főleg feltűnő, mennyire alulreprezentáltak a főművek. Bár 5 különböző képet látunk egyszerre, mégis hiányoznak olyan képek, amik miatt szeretni lehet Van Gogh-ot. És természetesen Van Gogh esetében szerintem jobb kategorizálást is ki lehet találni, hogy finom legyek..Aztán korszakokon belül már ők is együtt vetitik a virágos képeket meg az életképeket. Egyébként ügyesen kitaláltak néhány animációt, ahogy pl. a vonat végigmegy a teljes falon, az látványos, csakúgy, mint egyes rajzok kiszakitva a háttérből önálló életre kelnek, de még a jó izlés határain belül. A fő kérdés nem is ez, hanem a műfaj maga. A vetitett képek szerintem látványosak, de a megvalósitás kicsit a köznép hűha érzésére apellál. Vagyis azokra, akik még sohasem láttak egy képet sem tőle, nem voltak a Szépművészeti Múzeumban pár éve, és úgy alapvetően semmit sem várnak el, csak a szép képeket nézve abban a tudatban vannak, hogy művelődnek. Mindenki másnak lesznek jogos ellenérzései, ugyanakkor az is igaz, hogy ezt az élményt valóban nem lehet otthon reprodukálni, habár ha valakinek van egy kivetitője...Összességében: nem igazán éri meg elmenni, de jó lenne, ha időnként a múzeumok tanulnának ebből a látványból...