Thomas Vanden Driessche: Hogyan legyünk fotósok négy lépésben?

Emlékszik még rajtam kivül valaki Pablo Helguera könyvére (visszakeresni is ér)? Csak azért kérdezem, mert akkor nem kellene mindent a legelejéről mesélnem. Merthogy itt mostan hosszú magyarázatot fogok irni egy egyértelmű és egyszerű dologról, mégpedig arról, hogy ne vegyük mindig komolyan magunkat. Ez a mondat jól hangzik, de nagyon nehéz kortárs művészként megvalósitani - és nem csak nálunk. Egyrészről ugye ott van az, hogy a művészet csupa nagybetűvel a komoly gondolatok hirdetője, komoly galériák komoly művészei komoly műveket hoznak létre, általában persze arról, hogy milyen rossz az élet, milyen rossz mindenkinek, a kisebbségeknek meg aztán főleg, és szép lassan, ha már elég kiállitást láttunk, rájöhetünk, hogy mindenki kisebbség valahogyan, szóval a fotós odamegy a nyomorba, jól lefotózza, megrágja, felöklendezi a nézőknek, akik egyetértve bólogatnak, hogy igen, az élet nehéz. A galériák a profitra hajtanak, az aukciósházak nemkülönben, a nonprofit programokra meg rámegy az élet. Ez a művészet, tessék megtanulni.
De szerencsére mégsem. Ha már mindenki depressziós is, vannak még olyan művészek, mint akiről most szó lesz. Ő csak annyit csinál, hogy szembesit minket azzal a sok marhasággal, amit művészetként odakenünk a népeknek.
Vegyük is az első példáját, a könyve 2. oldalán ezt olvassuk: Hogyan legyél kortárs fotóművész. 1. lecke: vedd meg a leglepukkantabb kamerát amit csak birsz. 2. Fotózz lejárt filmre és a legunalmasabb helyeket fotózd le. És persze legyél nagyon komoly...
Mi is van emögött? Mindannyian láttunk már olyan képeket, amiken nyilvánvaló volt, hogy a fenti szabályokat tartották szem előtt, miközben nagyon komolyan a szemünkbe mondták, hogy ez a művészet... Hogy nekünk komolyan kell vennünk azokat, akik üres, unalmas képeket lőnek és ezt komoly művészetnek hivják..Hát nem! Szerezzük vissza az önbecsülésünket, és mondjuk ki, hogy ami béna, az béna akkor is, ha 8 *10 -es sikfilmre fotózták 3 hónap gondolkodás után..Igenis mondjuk ki, hogy ami érthetetlen, az nem művészi, még akkor se, ha egy komoly művész vagy galériás állitja. Ezek után nem meglepő, miért nevettem annyit ezzel az emberrel Bécsben a sok komoly művész között...