Jelentem, a terv, amit kicsit feljebb határoztak el, miszerint nekünk nincs szükségünk művészetre, múzeumokra, kiállitásokra, remekül sikerült. Olvasom a Heti Válaszban a szabadság téri új, fel nem avatott emlékmű alkotójával készült interjút, az mma egyes embereinek nyilatkozásait, és tulajdonképpen ugyanaz a szöveg jön le, csak különböző emberek mondják. Össze kellett beszélniük, annyira nagy az összhang, de persze ennél egyszerűbb a képlet. Most bármi is történik, azt kell mondani, hogy a szociliberális fújemberek gonoszak voltak, de bezzeg most visszaadjuk a magyarságát és a hitét a dolgoknak. Ez remek, csak már százszor is leirtam, hogy a művészet nem igy működik, egyszerűen nem tekintélyalapú és még véletlenül sem a nemzetek alapján azonositja magát, nagyon ritka kivételektől eltekintve.
Ha ugyanis az "újbeszél" gondolatmenetét követjük, akkor Alexander barátunk igencsak öngólt lőtt, sőt ő az orosz nép ellensége, ugyanis moszkvai külvárosokról mutat be finoman szólva nem túl hizelgő képet. Persze megkapjuk a szokásos sablonokat is, panelházrengeteget, kutyákat, illegális viadalt, szomorú embereket, akár depressziósak is lehetünk rögtön tőle. Vagy mondhatjuk azt, hogy de jó, hogy nem oda születtem. De egész biztosan nem fognak tömött repülőkkel turisták érkezni, megnézni Szása falfirkáit vagy egy markolóval kilapátolt medenceszerűséget nézzék. De. Ez a könyv egy hiradás, egy tudósitás, tessék, itt van ez a világ is, lehet szörnyülködni vagy röhögni. Vagy figyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése