Néha olyan érzésem van, hogy feltétlenül kell irjak a
reptéri újságosokról, azon belül is a művészeti újságok elérhetőségéről, de
eddig még mindig felülemelkedett a józan ész. Hiszen ilyen alapon irhatnék
Keith Haring vetkőzéseiről is, és utána nincs megállás. Persze ott van a Ludwig
új kiállitása, amiről viszont nem vagyok hajlandó irni. Maradjunk a nyárnál, és
ha nyár, akkor utazás. Ha utazás, akkor tengerpart, csajok, dübörgő zene, a
művészet menjen csak szabadságra - el is ment... Igen ám, de mi van akkor, ha
valaki szeretne a nyaralása alatt is teletömködnie a szemét ilyen
látnivalókkal?
A kézenfekvő válasz a ne tegye. Nyáron bejutni a Louvre-ba
önmagában is művészet, sorbanállás és türelem kérdése. A legjobb galériák
zárva, a new york-i Moma mondjuk nyitva, de aki 40 fokban szivesen sétál a
felhőkarcolók között, hogy aztán megfázzon a túlhúzott légkondiban, nos, az meg
is érdemli. Állapitsuk meg gyorsan, hogy a nagy múzeumok a nagyvárosokban
vannak, ott meg nyáron, khmm, meleg van. A nyaralóhelyeken meg furcsa módon nem
hemzsegnek a kortárs galériák, a giccs annál inkább. Ugyanakkor fel kell
tennünk azt a kérdést, hogy valóban feltétlenül szükségünk van-e kortárs
művészetre nyaraláskor. Miért nem inkább úszunk, biciklizünk, satöbbizünk
nyugodtan, hiszen a dolgok úgyis megvárnak?
Aki mégsem bir nyugton maradni, annak néhány ötlet azért
kinálkozik. Firenze és Róma között pl. ott van Daniel Spoerri kertje, ami
egyrészt meseszép tájon van, másrészt a bronzból kiöntött szobáját nagy élmény
megnézni, és persze még 40 másik szobrot is minimum. De azért ezzel együtt is
kicsit unatkozni fog, aki nem ismeri legalább egy picit Spoerrit. Akkor talán
menjünk át a franciákhoz, St Paul falucska Nizza felett már önmagában is
festői, nem kevésbé a legkülönfélébb szinvonalú galériái. Az igazi móka azért a
Foundacion Maeght, ami a Maeght házaspár jópár évi gyűjtését mutatja be kortárs
emberkékkel. Nem is érdemes belekezdeni a felsorolásba, az udvaron a Mirók úgy
állnak szerteszét, mint nálunk a gaz.. Franciahonban amúgy is lépten-nyomon beleütközünk
valamilyen művészeti megmozdulásba, mert ott nem csak Párizsban lehet élni egy
művésznek...Ez azt jelenti, ha mondjuk valaki Paál László képeitől ihletet
kapott a Fontainbeau környéki erdők megtekintésére, és véletlenül épp
Barbizonban kezdi az utazást, ami mint tudjuk, maga is hires festőtelep volt,
akkor csodálkozás nélkül veheti szemügyre a millió emléket vagy nyomot, ami a
festők jelenlétére utal...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése