Ki ne emlékezne erre a csodás szinvisszaadásáról hires diára? De miért is kerül ebbe a cikkbe? Csupán azért, mert nem kapható. Mármint világszerte kapható, még gyártják, csak épp itthon nem. Végülis ki foglalkozik diával ma már? Pedig kellene, mert egy komolyabb fotós projektben a dia használata előnyösebb lehet, mint a digitális. Nem azért, mert nagyobb a felbontása vagy szebbek a szinei, hanem mert azt mutatja, hogy a készitő nem a túl könnyű digitális technikával dolgozik. De nem ez a lényeg. Hanem hogy napestig sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket itthon már nem lehet beszerezni. Beszéljünk mondjuk az olajfestésről. Festéket csak kapni, ezt bárki láthatja. Na igen, de milyeneket? A nagyméretű tubusokból gyakorlatilag egyféle van, ha van, néha kettő. Vászonból, kartonból minden rendelésre.
Mostanság egyre többen panaszkodnak arra, hogy beszerezhetetlenek itthon a komolyabb felszerelések. Persze mondjuk egy canon 5d-t adnak, de mondjuk Lukas festéket már nem. Diát egyáltalán nem. Fotópapirokból a kisebbeket, meg ami raktáron maradt. Ez pedig nagy baj, mert igy két dolog történhet: 1. elfogadva a rossz minőségű vagy kis méretű anyagokat az emberek ezekre dolgoznak. Ami kicsit ciki, amikor mondjuk Bécsben az ember meglátja a 3 * 4 méteres képeket, és nem csak Georg Baselitz szintű alkotóknál. Ott ez valahogy alap. A második lehetőség, hogy az ember fogja magát és kimegy Bécsbe. Csak hát lassan mindenért Bécsbe kell kimenni, mondjuk egy David Lachapelle kiállitásért, mondjuk. Festékért. Diáért. Papirért. Hát ez igy nem annyira jó. Ja persze, hallom közben, hogy Párizsba kell születni, hát erre nem gondoltam..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése