Hova tűnt?

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a minap eszembe jutott, hogy régen láttam El Kazovszkij képet a műkereskedelemben. Pedig annak idején szinte a csapból is ő folyt, nem volt hét, hogy ne interjúvolták volna meg. A hisztéria olyan nagy volt, hogy amikor meghalt, nem a tény miatt lettem szomorú, hanem azért, mert nem vettem tőle életében képet, noha gondolkodtam rajta, és a halálával azonnal fel is mentek az árai. Persze már akkor is szégyelltem magam, mint kiderült, feleslegesen. Azóta a képei, az életműve ugyanis eltűnt. Persze most válság van, meg amúgy is, gondolom aki vett egy képet tőle, az személyes okok miatt vette, és nem szivesen válna meg tőle. De még igy is megdöbbentő, hogy ennyire ki tud esni a köztudatból valaki, aki ennyire meghatározó volt.
Erről viszont eszembe jutott az is, hogy a műkereskedelem egyáltalán nem úgy működik, ahogy azt elképzeljük a hétköznapi tapasztalatainkból. Nincs például olyan, hogy veszek egy eredeti Robert Capa vagy Brassai képet. Bár csak fényképről beszélünk, az áruk bizonyára elképesztő lenne, de nincs egy darab se. Mégpedig azért nincs, mert amikor éltek, nem volt téma a képeik eladása, sok képről nincs is nagyitás, vagy csak nagyon kis méretben. Ez nem is meglepő, mert a képek nagyitása akkoriban drága mulatság volt. Brassai még nagyitott magának képet, de csak 1 példányban, és azt már rég elárverezték. Vagyis egyetlen példányban létezik. A későbbi nagyitások pedig értéktelenek, ezt mindenki tudja, habár volt idő, amikor az egyik pesti galéria újranagyitott Moholy-Nagyot próbált árulni... A probléma az velük, hogy semmilyen módon nem kötődnek a készitőjükhöz. Ha én most fogom az egyik katalógust, beszkennelek és kinyomtatok egy képét, annak pontosan ugyanannyi lesz az értéke, mint a galériában vett másolatnak. Vagyis semmi, nulla, a papir értéke.
Eladási célból a művészek nem is olyan régen kezdtek képeket nagyitani. Mondjuk warhol még azt is megtehette, hogy a tanitványaival iratta alá a saját képeit (mondjuk ez azért látszik az árain is, tavaly az egyik Mercedes képet 800 dollárért vehettem volna meg, a 201/250 számút). Mostanában a fotóban az 5 vagy 10 példányos nagyitás divik, aki többet készit, az hmm, nem korrekt. De nagyon ritka, hogy le is nagyitják a 10 példányt, mivel nem szokott elkelni ekkora mennyiség. Érdemes-e ezt gyűjteni? A piac itélete mindenesetre az, hogy nem, hiszen nem forognak fotóműtárgyak a piacon, ami érthető is, hiszen a nagy mesterek nem elérhetők -és nem is itthon vannak a műveik, vagy ha mégis már rég múzeumban-a kortársakból meg ki tudja mi lesz? Ha El Kazovszkij példáját veszem, egyáltalán nem alaptalan a félelem. Lesz-e hazai fotóműtárgy?