A Mains d'Oeuvres alapitvány a Porte de Clignancourt metróvégállomástól nem messze (egyik párizsi utamon ott laktam) kiállitást szervezett a művészek időkihasználásáról. Egész pontosan arra volt kiváncsi, vajon a művészek laza, bohém alakok, akik napi 20 percet töltenek alkotással, vagy ugyanúgy dolgoznak, mint egy irodai munkás? Ehhez 13 egyetemi hallgatót kérdeztek meg az időfelhasználásukról, és persze műtárgyakat is kértek.Volt, aki diagramot készitett, akadt, aki telefirkálta az egyik falat, hogy látszódjon, mennyit foglalkozott vele, de egy művész egyszerűen végigstrigulázta az ablakokat, azokat a napokat jelölve rajta, amikor dolgozott.
Persze ha úgy vesszük, a kérdésfeltevés nem igazán pontos. Hiszen olvastuk már ezer helyen, hogy pl. egy iró akkor is dolgozik, amikor pihen, mert akkor gyűjti az élményanyagát. Azt is lehet mondani, hogy aki élvezi az alkotást, az megintcsak nem dolgozik, de erre beugrik Karinthy, aki a legviccesebb irományait is pénzért, percre pontosan irta a lapzárták előtti pillanatokban.
Még egy utolsó sztereotipia. A kreativitás, az ötlet nem időre megy, ezért nem is lehet siettetni, és egy hónap gondolkodás is rendben van, ha kipattan a szikra, viszont hiába is ülne valaki egy irodában egész nap, ha nem jön az ötlet.
Az én véleményem egy kicsit különbözik. Úgy látom, azok lesznek igazán sikeresek (persze ez most nem recept), akik 24 órában foglalkoznak az általuk választott iránnyal. Szinte mindegy is, hogy tehetségesek-e vagy nem, de ha minden kiállitásra elmennek, minden pályázatra beadnak valamit és mindent ismernek, előbb-utóbb kitűnnek. Vagy nem, elvégre ezt minden kutatás nélkül mondom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése