Kaptam egy helyreigazitási kérelmet. Na erre se számitottam, ráadásul egy olyan bejegyzéssel kapcsolatban, amit újraolvasva nem is érzek bántónak. Az analóg fotózásnak vége, az idő múlik, ezt vitatni meglehetősen felesleges, ráadásul amikor arról irok, hogy a szüleim generációjának nem lehet könnyű lépést tartani a fejlődéssel, akkor azt nem lesajnálásnak, hanem együttérzésnek szerettem volna láttatni. Hiszen még nekem is frusztráló az, hogy pl. a canon eos 5d-ből immár mark III. (3. generáció) van, nem is folytatom. Ha úgy tetszik, akkor ez a helyreigazitás volt.
Van viszont egy valódi tényközlés, amit frissitenem kell. Nem is olyan rég hiányoltam a Flash Art magazint, aztán egyszercsak március végén megjelent a januári szám, benne Asztalos Zsolt-tal, akit kiválasztottak, hogy képviselje hazánkat a Velencei Biennálén.
Jó, de ki ez az ember? Szemét inditás, mert speciel én ugyanezt kérdeztem Andreas Fogarasi-ról, aki aztán elhozta a fődijat, de azért Asztalos Zsolt valóban kevés helyen szerepelt. Az életrajzát olvasva kicsit meglepődtem, 60 éves embereknél szoktam olyat olvasni, hogy valakinek ennyire ne legyen semmilyen külföldi szereplése. Ernst múzeum, Modem, sőt Kieselbach galéria, csupa vezető hely, de 0 külföld (nem, a párizsi magyar intézet nem számit külföldnek, még kevésbé kiállitóhelynek). Jó, a Viltin galéria elvitte pár nemzetközi vásárra, ez jó. Nemzeti Galéria? Hogy került oda? Családi háttér? Hát ez gonosz felvetés volt, de ez a referencialista szinte teljesen szembemegy a jelennel, ahol a fiatalok minél előbb megpróbálnak egy nemzetközi galériához bekerülni, de olyanról még nem hallottam, hogy valakinek az első kiállitása a Kieselbach galériában legyen (a Magyar Földtani Intézetet nem számitom referenciának)!
Nézzük inkább az anyagot. A biennálén fel nem robbant bombákat fogunk látni, statikusan, de mégis videón rögzitve.Idézek: "..milyen érdekes szituáció: van egy bomba, amit ledobtak 60-70 évvel ezelőtt, itt volt közöttünk évtizedekig, bármikor felrobbanhatott volna, de nem robbant fel. ..Vannak olyan komplikált konfliktusok, amelyek nem robbannak ki, életben tartva minket. Ez egy kegyelmi helyzet. De vajon tényleg az-e?...Tekinthetünk ezekre a bombákra úgy, mint az életünk megmentőjére vagy a folyamatos feszültség fenntartójára.."
Nem is rossz. Igazából nem tudom, mit gondoljak róla, mert Velence más, mint bármilyen más esemény, másrészt túl könnyű labda azon elmélkedni, hogy miért ő, és miért nem más. Vagy mások. Azt is el tudom képzelni, hogy a szerencsétlen akadémia is valahogy. Szóval nem tudom, a legtöbb amit tehetek, hogy sok sikert kivánok, aztán meglátjuk.Nos, igy már azt hiszem adtam alapot helyreigazitásra!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése