2013. április 26., péntek

Ismét műgyűjtők éjszakája

volt a Falk Miksa utcában, a magyar galériautcában, az itthoni Rue de Buciban, a hazai Sohoban, a pesti 23. utcában, vagyis az egyik legfontosabb helyen, ahol érdemes végigsétálni a kirakatokat nézve. Persze ez nem ugyanaz a ragyogás, most nincs reneszánsz firenzei mű a Nagyháziban, eladták a Csontváryt Virág Juditék, akik ráadásul kiállitás nélkül tárták szét a karukat, és a Kieselbach sem erőltette meg magát. Nem baj, voltak mások, akik odatették magukat. Az est legnagyobb meglepetése számomra a Missionart. Azt hittem volna, hogy már nem lehet több bőrt lehúzni Kondor Béláról, hiszen már tényleg csak a blikkben nem foglalkoztak vele (bár igazából nem olvasom, nem tudom), ehhez képest 50 rézkarcot nyomólemezestül lehozni a padlásról nem kevés munka lehetett (vagy a megfelelő személyt kellett ismerni). De az mindenképpen szenzáció, hogy lehet Kondor Bélát venni, gyanitom nem sokáig áll fent ez az állapot. Most kell rohanni a galériába, én szóltam. Makláry-nál Major Kamill képei vezetnek át a 3. dimenzióba, kár hogy ennyire kicsi a tér, igazán megkaphatták volna ők a Műcsarnokot, vagy ha már itt tartunk, én létesitenék egy emigrált magyarok múzeumot, Moholy-Nagy, Brassai, Capa és a teljes Makláry anyaggal együtt (Gerendás Péter játszhatna a megnyitón). Szóval én ezt ikszelném be a látnivalók közé.
Amit viszont nagyon nem, és muszáj róla szólnom, az Timár Péter. Ő egyébként a Fotóművészet lap főszerkesztője, ezért is érthetetlen, hogyan gondolja azt kiirni, hogy a képei "art printek". Érdekes, hogy baloldalon még tudja, hogy Durst lambda print, aztán kicsit később már csak art print, ami nem létezik. Nincs. Szerintem gicléet akart irni, vagy hát nem tudom. Ez olyan, mintha azt irnám, számitógépes irás a blog helyett. És még a képek is szörnyűek.
Sétáljunk is át a B55-be, ahol az ismeretlen Seres László képeivel találkozunk. Nem csak én mondom, hogy nincs benne a köztudatba, a tárlat rendezői is ezzel az infóval inditották a kiállitást. A képek, hmm, nonfigurativak, az én izlésemhez egy kicsit kevesek, néha eléggé tapéta jellegűek, máshol viszont érdekesek. Az biztos, hogy mindenféle látható szerkesztés nélküliek, ami nekem zavaró. Ezzel együtt valami van bennük, főleg a fekete-fehér képekben, amik immár jó 30 évesek.
Továbbmenve a..középszerűség, vagyis most igazságtalanul általánositok, szóval nem jártam mindenhol, ezért nem is mondom azt, hogy máshol nincs jó, viszont én ennyit tartok emlitésre méltónak. Akik kimaradtak, azok nem véletlenül - pl. az általuk képviselt stilust nem szeretem...Ilyen ez a blog, szubjektiv, mint egy barátis csevely a galériák utcájában.

Nincsenek megjegyzések: