Ma is emlékszem a megdöbbenésemre, amikor a Lavazza reklámfotókról készült háttéranyagot megláttam. Egy macskanőnek öltözött hölgyemény éppen majdnem leesik egy felhőkarcoló tetejéről, és ez egyetlen problémája a kávéja kilöttyenése. Valahogy lehet érezni a képen, hogy stúdióban készült, egyszerűen túl szépek a szinek, túl jók a fények, mégsem tudom leleplezni. A werkképekből aztán már látszik micsoda munka van mögötte.
Aztán felvonulnak a divatfotósok, na ebben igazán jók a franciák, mondjuk mögöttük egy Vogue-al és a többivel ez valahogy természetes is. Aztán ott vannak a művészi fotósok, Leibovitz, a provokáló Lachapelle, Abramovic, mindenki.
Ott vannak a riportfotósok is, az iraki romok előtt pózoló amerikai turisták képe beégett már a retinánkra, csakúgy mint a palesztin nő, aki egymagában akar feltartóztatni egy sereg katonát.
A Photo magazin ajánlott fogyasztása. Tengerparton egy adag itókával, ráérősen. Aztán - nem elfelejteni! - otthon este újra átlapozni, minden képet kitanulmányozni, újra és újra. Lesz mit tanulni.
Megdönthetetlen axióma, hogy egyetlen újságból nem tájékozódhatunk teljeskörűen a világból. De ha választanom kellene, én a Photo mellett döntenék. Nincs még egy lap, ami ennyire nemzetközi, ennyire minőségi, ennyire..Én szóltam!
Az 500. szám egy vaskos visszatekintés a legjobb képanyagokra, önmagában egy jó kis könyv, katalógus, ki kicsoda. Ott a helye mindenkinek a könyvespolcán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése