Most nagyjából úgy
nézhettek a cimre, mint én tettem a német Fotograf cimlapjára Londonban, egy
kedves pamlagon, ahova véletlenszerűen a legkülönfélébb fotós újságokat
cipeltem. A cimlapon a mosolygós zenész tűnt fel egy kamerával a kezében.
–Nocsak, milyen jófej, hogy pózol a kamerába kamerával – mondtam magamnak,
aztán kinyitottam a lapot. Nem, nem, a világhirű fotós képei néztek vissza, és
ez nem vicc.Az újságban elmesélte, hogy volt egy kis ideje, és valami barátja
beavatta a fotózásba...
Namost ilyenkor általában
két dolog biztos: a sztár brahiból vagy a realitásérzék hiányából úgy tesz,
mintha mindenhez értene, közben feledhető dolgokat csinál, a másik pedig az,
hogy ezt az egészet 5 perc alatt elfelejti, és miután learatta a
sajtóbabérokat, mármint a megjelenéseket, soha többé nem foglalkozik a témával.
Ez egy axióma, nem is kell bizonyitani. Csakhogy...
Lapozgatom a füzetkét, és
egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy át vagyok verve. A képek egy
Hasselbladdal, jó kis Kodak filmre készültek, látszik a push hivás, de ez
inkább jellegzetesség, mint hiba. Az alanyok mind hirességek- ez mondjuk az ő életéből jövő adottság, csakhogy maguk a képek sem tűnnek borzasztónak. Sőt, Victoria Beckham kifejezetten jó, egy másik csaj szinte kacérkodik a fotóssal egy pamlagon, egyedül az a kérdés, miért van olyan sok a mostanában annyira divatos szemből egy jó közelit képből. De ez apróság.
Most akkor hogy is van ez? A főhősünk egyértelműen sikeresebb mint zenész, de azért a képei is jók - sőt kifejezetten ezt ajánlom most Bécsből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése