A Magyar Narancsban
érdekes interjút olvashatunk az immáron Bálnává átnevezett Cet, ami végülis a
Közgáznál lévő új üvegpláza új tervezett múzeumának új kurátoraival. Na igen,
mostanában kezdenek kicsit összekuszálódni a szálak, olvashattuk már korábban,
hogy a megszűnő Ernst múzeum helyett lesz ez az új csoda, de az interjú alapján
immár kicsit összetettebb a kép.
Az egészen
biztos, hogy ezeket az éveket a művészeti intézményrendszer teljes
összekuszálásaként fogjuk emlegetni, kár hogy nem világos, miért is. Kezdjük a
múzeumi negyeddel a Városligetben. Úgy tűnik, semmi nem lett belőle, nem is
lesz, de mire ez kiderült, már mindenki idegbeteg lett a teljesen ad-hoc
nyilatkozgatásoktól. Eközben a Szépművészeti múzeumnak nincs pénze rendes
raktárra, a közönség elől immár jó régóta elzárt terme pedig tovább romlik. És
persze elmaradoznak az igazán jó kiállitások is, mellesleg. A Műcsarnokban
senki sem érti, miért kellett a Műcsarnokot „beFeketeGyörgyözni”az mma által. A várból
talán mégsem költözik le irdatlan összegért a Nemzeti Galéria hatalmas
gyűjteménye, nem is lenne hova, ugyanakkor nem értem, miért csak a B bejáratnál
szerveznek kiállitásokat, hol van Petrányi, aki összehozta a műtermi kisérletek
kiállitást? És főleg nem értem, miért kell a 100 éves Ernst múzeumot
megszüntetni, amikor végre volt a állandó helye a kortársnak (persze olyan
amilyen de mindegy).
A művészeti
múzeumi életben az állandóság az érték. A bécsi Albertina vezetőjét épp a
nyáron hosszabbitották meg 2019-ig! Aki mellesleg azt nyilatkozta, hogy ez a
minimálisan szükséges időtartam arra, hogy igazán nivós dolgokat hozhassanak
létre, hiszen egy kiállitás szervezése sokszor átnyúlik a politikai 4 éves
ciklusokon. Erre a legjobb példa egyébként a Chagall-Ámos Imre kiállitásunk, ami
a szégyen kategóriában versenyzik. Büszkén olvasom, hogy elhozták
Dél-Franciaországból a még soha nem utaztatott képet, ugyanakkor a nagyjából 20
képből álló kollekciót én nem mertem volna kiállitásként tálalni..
Vissza a
Bálnához. A Budapest Történeti Múzeum fiókintézménye lesz ez, leforditom: a
Kiscelli múzeumé. Arról a helyről pedig már sokan megirták, köztük én is, hogy
abszolút nevetséges, komolytalan hely, nem is irok róla e helyen, legutóbb épp
azzal borzolták a kedélyeket, hogy cenzúrázták Nagy Kriszta Tereskova
kiállitását. És ezek fognak ott múzeumot nyitni? És most meséljem el a Cet
történetét, amiben csak úgy repkednek a milliárdok az állam és ki-tudja-ki
között, végeredményben egy újabb pláza érdekében, mintha nem lenne még elég? Az
interjúban kedvesen közlik velünk, hogy szuper a hely, mert „csak néhány
megállónyira van a belvárostól”. Namost kezdjük ott, hogy a 83-as troli megy
arra, meg a 15-ös busz, a troli a Baross utcától, a busz a Boráros tértől.
Egyik sem 2 percenként jár. Ja igen, a kettes villamos is megy arra, ami
valóban jár a belvárosban, kár hogy nem metróközelben. Ha valaki autóval
menne..nos, inkább ne menjen, bár gondolom lesz parkoló, legalábbis remélem,
mert a környező utcákban parkolni szinte lehetetlen. Vagyis ha a Deák térről
szeretnék oda eljutni, akkor van villamossal elmegyek a Fővám térre és onnan
sétálok 10 percet, vagy elmegyek a Ferenc körútig, aztán 4-es villamossal a
Baross utcára vagy a Boráros térre, és onnan még egy járatra felszállok. Hát ez
valóban „néhány megálló”..
De a legviccesebb mégis arra a kérdésre adott válasz, hogy tulajdonképpen miért is lettél te az új kurátor? A válasz: Andrással (Bélával, Jocóval, stb..) ezer éve ismerjük egymást, még együtt jártunk egyetemre/vadászni/Marx képzésre (az olvasó választhat). Hát ehhez tényleg gratulálni tudok, üdv a szocializmusban, bakker!
De tudjátok mit?
Ne legyen igazam, és az új hely legyen tényleg nivós intézmény. Beállitom az
emlékeztetőmet 10 évvel későbbre, 2023-ban visszatérünk a kérdésre. Én fogok elnézést kérni ha ebből tényleg valami jó fog kisülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése