Ami mindig kimarad

Törekszem a frissességre, de azért válogatok is. Sosem irok csak azért, hogy legyen egy bejegyzés. Ebből viszont az is következik, hogy sok kiállitás kimarad, mert vagy annyira azért nem estem hasra tőle, vagy nem volt annyira érdekes mégsem, mint amennyirevártam. Sőt. Összességében egyre több az olyan kiállitás, amiről inkább nem irok, ezzel is jelezve magamnak, hogy nem engedek a szinvonalból, aminek aztán az is a következménye, hogy úgy tűnhet, néha hetekig ki sem mozdulok otthonról.
Régen irtam már pl. a Műcsarnokról, mert annyira nem történt ott semmi. Úgy tűnik, senki sem volt, aki jóváhagyta volna a kiállitásokat, ezért aztán a nyáron megnyilt tárlat áthúzódott, majd meghosszabbitották, majd nem jött helyette másik..Most van egy új anyag, egy város entrópiája, még hezitálok, hogy akarok-e én erről irni, egyáltalán nem vagyok biztos benne.
Ugyanigy egyszer már megirtam, hogy a Flash Art magazin eltűnt és azóta sem jött vissza, egyszerűen nem jelent meg az új szám. Ejnye-bejnye.
Szakmai körökben sokakat elborzasztott, hogy immár Kina a legnagyobb műtárgypiaccal rendelkező ország. Emlékeztetőül ez ugyanaz az ország, ahol Ai Wei Wei még mindig "nem létezik", ahol az aukciókon a 18. századi metszetek magasabb áron mennek el, mint egy Picasso kép. Hogy mi lesz ebből? Semmi. Amig a kortárs művek finoman szólva nem szabadon készülnek el, szerintem nem érdemes komolyan venni. Másfelől meg el tudom képzelni, hogy a pénznek nincs szaga alapon Rothkók, Warholok fognak keletre utazni, hogy aztán ott abszolút nyomuk vesszen. Ez van.
Szintén érdekes, és nem sokszor foglalkoznak azzal, hogy a közel-keleten egyesek elkezdték kinyitni a pénztárcájukat, és művészeket utaztatnak képekért cserébe. Rezidenciaprogramok persze eddig is voltak, viszont ahogy látom, nyilik az olló, vagyis egyre több pénz van erre. Nem véletlen, hogy a Louvre is rárepült az üzletre.
Örömmel láttam a decemberi Photo magazinban a Pirelli naptár különlegesen érzékeny fotóit. Ahol pénz van ott izlés is van igazságát hozta vissza, amit már egy ideje hiányoltam. Nem különösebben izgat, hogy mennyi pénzt vertek el világitásra, ha a végeredmény ennyire egyöntetűen szép.