1.
Hőbörgés. A legeslegnagyobb baj az, hogy idén a
művészet helyét szinte teljesen átvette a politika. Gyakorlatilag alig birtam
értelmes párbeszédet folytatni valakivel, mert rögtön szembejött az arrogancia,
az értelmetlen rombolás és a sérelmek felhozása. Igenis jelentsük ki, hogy a
kortárs művészet alaphelyzetben nem arról szól, hogy elköltöztetik-e a várból a
nemzeti galériát, hanem arról, hogy mondjuk Szilágyi Lenke kiállitása új
szineket hoz-e a kortárs fotóba. Évek óta próbálom újra és újra hangsúlyozni,
hogy a művészet kategorizálásában a nemzeti vonulatok nem jelentenek esztétikai
kérdést. Egy kép nem lesz attól jobb, hogy magyar ember festette, igaz rosszabb
sem. Egyszerűen ennek nem kéne témának lennie. Legyen téma a konstruktivizmus,
legyen téma az installációk szerepe, de ne az, hogy a műnek a nemzeti
identitást kelljen szolgálnia. Kiváló példa mondjuk a bécsi művészeti vásár:
Tót Endre kiállitott „Elegem van a festészetből” képe nem azt jelenti, hogy már
nem akar a festő magyar lenni, hanem hogy más utakat keres, a festészet
önmagában már nem elégiti ki (és jött a fluxus és a mail art). Ezen nagyon
gyorsan változtatni kellene, mert a jelen állás szerint 5 perc alatt kiirjuk
magunkat a kortárs művészetből.
Úgy vettem észre, hogy idén erősen csökkent
a kortárs kiállitások látogatóinak száma, és ez nem véletlen. A maroknyi
elszánt emberen kívül, akiknek ez tényleg szivügyük, sokan csapódtak oda
érdeklődésből, vagy mert volt egy érdekes program. Na ők most már nem tudnak
ezekről, nem tudják mi megy a háttérben, igy egyszerűen lemorzsolódtak.
2 2. Ernst múzeum. Nem lehet megmagyarázni, hogy egy
jól működő, 100 éves intézményt miért kell megszüntetni, és a helyére teljesen
mindegy mit rakni. Sőt, még Kőrösi Orsolyával is egyetértek, a fotó helyzete
évek óta borzasztó volt főleg annak a fényében, hogy milyen erős szerepünk volt
korábban, bár rögtön tegyük is hozzá, hogy Capa, Brassai, Kertész mind
külföldön lettek hiresek, ennélfogva kicsit erőltetett a magyarságukat
erőltetni. De. Arról van szó, hogy a magyar középgenerációs művészektől
elvettek egy kiállitóhelyet. Hol állitson Ki Nádler? A Várfok galériában? De az
egy magángaléria…És az összes többi név, akiket nem sorolok fel, velük mi
legyen?
3 3. Múzeumi negyed. Valamiért fixa ideálja Baán
Lászlónak, hogy ha egy helyre összerakják a múzeumokat, akkor azok hirtelen
izgalmas helyek lesznek. Akár igaza is lehet, csakhogy: a Városliget egy park,
egy fontos zöldfelület, ahol lehet sétálni, és viszonylag közel van a
központhoz. Ha azt elveszik, akkor nemcsak a kutyasétáltatók lesznek bajban,
nem csak a gyerekesek, akik örültek a játszótereknek, hanem mindenki, aki
szeretne találkozni valakivel, és közben mondjuk nem átallana sétálni egyet.
Persze menjek ki a Népligetbe, a budai hegyekbe vagy éppen Párizsba, de jó
lenne, ha nem csesznék el az utolsó normális zöldfelületet a városban. Innen
üzenem, és nem tudom szebben megfogalmazni: húzzatok a zöldfelületről! Az
épitkezés milliárdjait meg lehetne máshova is rakni szokás szerint.
4 4. MMA. Szerintem nem baj, hogy van egy testület,
amelyik a nemzet fontos művészeit összefogja, sőt. Az is jó, ha a köztudatba
katalógusokon, kiállitásokon keresztül mutatják meg az értékrendjüket. Ami
kicsit túlzás, az az, hogy mindezt közpénzek milliárdjaiból akarják, és hogy
nem egy új valamit akarnak létrehozni, hanem szétrombolják a Műcsarnokot, ami
eddig kortárs kiállitóhely volt. Meg az is, hogy ők az egyetlenek, akik megmondják
a tutit. Szánalmas.
5 5. Cenzúra Tereskova kiállitásán. Uppsz, nem fért
be Bencsik Barnabás eltávolitása a Ludwig múzeumból, talán az illene ide
jobban. De azért ez a történet sem rossz: az amúgy senki által nem látogatott,
soha nyitva nem tartó óbudai létesitménybe összerakott Nagy Kriszta
kiállitásról a főigazgató eltávolit pár művet, ami szerinte szexuális tartalmú,
vagy alkalmas a gyerekek megtévesztésére, vagy bármi. Namost. Kezdjük ott, hogy
Nagy Kriszta egész életműve ilyen, tehát ha ez gond, akkor talán nem kellett
volna hagyni kiállitani. De ha már, akkor a protokoll a következő: tegyük fel,
hogy találunk pár képet, ami nem tetszik nekünk. Ilyenkor a következőket
tehetjük: 1. megállapitjuk, hogy nem azonos az izlésünk, aztán elsétálunk. 2.
Ha ez nem elég, felhivjuk a kurátort, miután megtekintettük a művész életművét,
és jelezzük neki, hogy bár nekünk nem tetszik az anyag, de az ő felelőssége a
kiállitás. 3. Még az is előfordult egy esetben, hogy az igazgató személyes
megjegyzést fűzött egy szoborhoz Debrecenben, és az ott is maradt a kiállitás
ideje alatt, jelezve az izlésbeli eltérést. Amit viszont nem csinálunk európai
országban, hogy levesszük a képet, és aztán a sajtónak meg bemutatjuk, hogy mi
csak a gyerekeket védjük, akiknek ezt kellett volna látniuk (akik persze már
rég túlvannak ezen a látványon a neten).Visszatérve a Ludwig múzeumra az zavar,
hogy végre volt egy szakmailag elsőrangú, nemzetközi kitekintéssel és hazai
művészekkel egyaránt számoló komoly hely, és ezt sikerült 2 perc alatt
értéktelenné tenni. Gratulálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése