Hódolat az Irók Boltjának

Épp a mostani Narancsban kesereg Winkler Barnabás, a HAP galéria bezárásának alkalmából, hogy máig nincs olyan hely, ahol az épitészeti kultúrát be lehetne mutatni, az épitészeti múzeum - ami nem létezik, nincs sehol - anyaga egy fűtetlen raktárban megy szépen tönkre, van még a Fuga, de azért az elég kicsi, és még a fotósokkal osztozik a téren, vagyis ha netalán valakit érdekelne az épitészet, az menjen el Bécsbe, Londonba, bárhová, itthon nem fog tudni tájékozódni. Mekkora blamázs.

De nehogy azt gondoljuk, hogy a képzőművészet oké. Bár összehasonlithatatlanul jobb helyzetben van, szépen rájár a rúd. A Ludwig múzeumot ugyebár botrány keretében hagyta el az utolsó hozzáértő, azóta bár vannak időnként fellángolások, azért ez nem ugyanaz, a Műcsarnok elesett, satöbbi satöbbi, irtam már eleget ezekről. A fotónál pl. a Mai Manónak egyáltalán nincs értelmezhető raktára, minden megy le Kecskemétre, a Capa fotókat a Nemzeti Múzeumban őrzik, tudjuk jól. És most jöhetne az a duma, hogy majd a városliget szétbombázásával megoldódik minden, hát persze. Már csak azért sem lesz igy, mert a Szépművészetiben idén nem is volt kiállitás, maximum a teremőrök csoszogtak fel s alá, ami azért is vicces, mert az állandó kiállitás pl. van olyan nivós, hogy ha azt az anyagot egy az egyben átpakolnák egy időszaki kiállitásra, zabálná a nép. Hiszen a múzeum alapitásakor a legnivósabb középkori anyagból vettünk jó drágán, akár templomokról is leszedték nekünk a képeket, hogy a milleniumot méltóképpen ünnepelhessük - hogy aztán egy vitatott szerzőségű kép miatt gyorsan ki is rúgják azt az embert, aki mindezt létrehozta. Üdv nálunk!

A legnagyobb probléma nálunk szerintem az, hogy még aki akarna se tud tájékozódni. A várban a Galéria pl. eltünteti kiállitás után a megmaradt katalógusokat, nem tudom hova tűnnek, bezúzzák őket? Vagyis ha éppen akkor nem tudtál vagy nem akartál venni, akkor vége. Rozsda Endréből konkrétan az utolsó példányt hoztam el, de Bálint Endréből sincs már, Nyolcakból, nem sorolom. Ez azt jelenti, hogy ha valakit érdekel, hogy milyen is volt a képzőművészet nálunk, az menjen fel egy gazdag műkedvelő ismerőséhez, másként ugyanis lehetetlen informálódni. Ja de mégis, úgy 200 év alatt ismét sorra kerülhetnek ugyanazok az anyagok, és akkor lehet újra megnézni. Mert aki naivan azt gondolja, hogy a Nemzeti Galériában pl. megvan minden, az most jött le a falvédőről. No de tegyük fel, hogy engem most elkezdett érdekelni, hogy mi fontos a művészetből nálunk. A Nyolcak kiállitás már elmúlt, nem is tudni, mikor lesz újra ha lesz, pedig anélkül hogy beszélünk modernitásról, Párizsról? Mikor volt utoljára Csernus? Ő még a Kogartban volt, de hát ők is megszűntek már. Tessék csak végignézni a Makláry Galériát, hopp, egy hely ahol talán valami megmaradt. Én. pl. máig sajnálom, hogy 1998-ban lemaradtam az Erdély Miklósról, de akkor még nem érdekelt a művészet, a szüleim nem vittek, miért is vittek volna, kész. Igy aztán néha az Artmagazinból tájékozódom, néha meg felhúzom magam az erdély miklós alapitványon, amelyik képes volt levetetni az Artpoolról a felrakott anyagokat is, nehogy már megismerje a nép. http://www.artpool.hu/Erdely/mucsarnok/EMA-Artpool.html Persze azóta sincs katalógus. És ha már ő, akkor hol vannak a többiek, Hajas, Vető, jobbnál jobb emberek? És igen, a poén most jön, ugyanis a válasz az, hogy az Irók Boltjában. Az emeleten ugyanis egy féltve őrzött magángyűjtemény várja boldog tulajdonosát. Az ott fellelhető könyvek ugyanis eladók. Ja igen, ez egy könyvesbolt, amiről most beszélek, de ha valaki elmozdit egy könyvet, akkor hónapok múlva is ugyanúgy találja. Finoman szólva nincs nagy érdeklődés, ami pedig azért szomorú, mert pl. Perneczky Gézának a Rózsák nyesése cimű alapműve is megtalálható, amit egyrészt kötelező olvasmányként adnék fel, másrészt meg baromi jó könyv. Igen, már megvettem.

Persze nagyon egyszerű a kereslet oldali megfejtés. Egy művész az csóró. Ha nem csóró, akkor pl. tud alkotni, mert vehet festéket, vagy olcsó fényképezőt. Ha pedig nagyon befutott, hires, akkor bekerült egy szűk elitbe, amely 6 tagot számlál, és vége. De amúgy nem csak művészeti fronton, hiszen sokáig ez volt az egyetlen hely - és lassan újra az lesz - ahol pl. verseskötetet lehet venni, micsoda úri huncútság. Ja igen, adnak még ki olyanokat, gondolom most teljes a döbbenet.

Szóval nem kérdés, miért nem érdeklődik az átlagember a művészetek iránt. Nincsenek könyvek, senki sem mutatja meg nekik, hogy öreg, nézd már meg ennek a Márffy-nak a szineit, legfeljebb a képtulajdonos, akinek 3 barátja van, idegeneket pedig nem enged fel. És akkor Márffy pl. még szerencsés is, hogy olyan rajongója van, Rockenbauer úr, aki 14000 ft-os katalógust hozott össze neki, amiben szépek a képek, jók a szövegek és hitelesek. Rohanás megvenni. Á, hogy nincs pénzed rá. Értem. Sajnos igy múlik el a múltunk szépen nyomtalanul. (Izé, most hogy megnéztem ez se kapható) Merthogy ki az a Kerekes Gábor? Most még tudjuk, de nincs katalógusa neki se, és ez kezd veszélyessé válni. Ha most nincs később már minek és ki fogja összehozni?

Isten, ha létezik, éltesse még az Irók boltját. Minden szempontból kiemelkedik a mezőnyből. Őrület, hogy ott ismerik Hajas Tibort, Ujj Zsuzsit, Vető Jánost. Néha úgy érzem, ők az utolsó bástyák a tudatlanság sikságán, micsoda költői kép. Csak azt nem értem miért az elkeseredettség hangja szólal belőlem amikor éppen dicsérek valamit?