Vannak az embernek
nagy lemaradásai, olyanok, amik évek után is fájó emlékek.
Kötődhet lányokhoz is persze, de most kiállitásra fogom
vonatkoztatni. Volt egy idő, amikor elég sokat jártam Genfbe, és
nagyjából végigjártam a galériákat, intézményeket. De még
igy is lemaradtam Gerhard Richter azon kiállitásáról, amikor
fotókra festett, pedig utána évekig emlegették Párizstól
Pozsonyig mindenhol, én meg csak bólogattam, hogy igen, akár
láthattam is volna..Azért egy képeslapot összeszedtem belőle a
reptéren. A másik nagy lemaradásom a Tate Modernben volt
Londonban, amikor Lichtenstein tárlat volt, csakhogy én
ebédszünetben ugrottam át egy nagy meló közepén, és megakadtam
valamelyik emeleten, aztán meg már vissza kellett mennem, noha még
be is kukkantottam az ajtón. Mondjuk a 20 fontos belépőt sem
éreztem csekélységnek.
Mindezt csak azért
irom, mert én tudnám értékelni, ha a nagyobb városokban a
nagyobb kiállitásokról lenne online körbejárható videóanyag.
Sőt, miért is csak kiállitásokról? Elsőnek fizetnék egy
Párizsról szóló, online bejárható városképgyűjteményért,
aztán jöhetne Róma, Firenze, satöbbi. Valaki hamarosan úgyis
feltalálja. Hiszen mennyire abszurd, hogy repjegyet veszünk, szabit
veszünk ki, olcsó szállodákban lakunk, ehelyett a jövőben
leülünk a nappaliban, már most is van ivelt tévé ami körbevesz,
berakjuk a Párizs lemezt (vagy adatkockát, bármit), és 2 órára
Párizsba megyünk. Olyasmi lehetne mint a Google maps, csak részletesebb, nagyitható, stb. Szép jövő, ugye?
Ha már ezt ilyen
jól kitaláltuk, akkor a Louvre-ot is be lehet zárni, nincs több
sor, meg hangos látogató, bedobjuk a Louvre dvd-t, és egyedül
végigmegyünk virtuálisan. Megkockáztatom még többet is látnánk,
mint amikor tülekedni kell, hogy a kép sarkából valami
felvillanjon, mint az annyiszor előfordul akár az Orsay-ben is..
Namost az irás cime
az, hogy mindez már elkezdődött, és ezt azért mondom, mert a
Paris Photo-ról készült ilyen körbejárható, jó minőségű
anyag. Úgy működik, hogy fent van egy térkép, és ha nem is
minden standot, de elég sokat virtuálisan körbe lehet járni,
vagyis az egerünk mozgatásával változtatjuk a képszöget,
méghozzá átmenetek nélkül. Bizonyos képekhez közelebb is
mehetünk szintén egérkattintással. Az egész botrányosan élethű,
mégha nem is adja 100 %-ban azt a képet, de nagyon közel jár
hozzá, annyiban biztosan, hogy egy pillanatra elgondolkodnék, hogy
végigálljam-e a Paris Photo-n a 2-3 órás sort a metrómegállótól,
mikor online látogatók nélkül is megnézhetem ugyanazt.
Persze hiába
dicsérem agyon, azért egy utazás alapjaiban más: fizikailag ott
vagyunk, beülünk egy étterembe, egész közel megyünk egy képhez
vagy eldöntjük a fejünket, megfogjuk, szóval persze hogy más
élmény. De innen, Pestről David Drebin képeit szemlélni, hát ez
egészen lenyűgöző.
http://www.parisphoto.com/paris/virtual-visit-2014#/camera-work/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése