2014. december 4., csütörtök

A jövő elkezdődött - a Paris Photo kapcsán

Vannak az embernek nagy lemaradásai, olyanok, amik évek után is fájó emlékek. Kötődhet lányokhoz is persze, de most kiállitásra fogom vonatkoztatni. Volt egy idő, amikor elég sokat jártam Genfbe, és nagyjából végigjártam a galériákat, intézményeket. De még igy is lemaradtam Gerhard Richter azon kiállitásáról, amikor fotókra festett, pedig utána évekig emlegették Párizstól Pozsonyig mindenhol, én meg csak bólogattam, hogy igen, akár láthattam is volna..Azért egy képeslapot összeszedtem belőle a reptéren. A másik nagy lemaradásom a Tate Modernben volt Londonban, amikor Lichtenstein tárlat volt, csakhogy én ebédszünetben ugrottam át egy nagy meló közepén, és megakadtam valamelyik emeleten, aztán meg már vissza kellett mennem, noha még be is kukkantottam az ajtón. Mondjuk a 20 fontos belépőt sem éreztem csekélységnek.
Mindezt csak azért irom, mert én tudnám értékelni, ha a nagyobb városokban a nagyobb kiállitásokról lenne online körbejárható videóanyag. Sőt, miért is csak kiállitásokról? Elsőnek fizetnék egy Párizsról szóló, online bejárható városképgyűjteményért, aztán jöhetne Róma, Firenze, satöbbi. Valaki hamarosan úgyis feltalálja. Hiszen mennyire abszurd, hogy repjegyet veszünk, szabit veszünk ki, olcsó szállodákban lakunk, ehelyett a jövőben leülünk a nappaliban, már most is van ivelt tévé ami körbevesz, berakjuk a Párizs lemezt (vagy adatkockát, bármit), és 2 órára Párizsba megyünk. Olyasmi lehetne mint a Google maps, csak részletesebb, nagyitható, stb. Szép jövő, ugye?
Ha már ezt ilyen jól kitaláltuk, akkor a Louvre-ot is be lehet zárni, nincs több sor, meg hangos látogató, bedobjuk a Louvre dvd-t, és egyedül végigmegyünk virtuálisan. Megkockáztatom még többet is látnánk, mint amikor tülekedni kell, hogy a kép sarkából valami felvillanjon, mint az annyiszor előfordul akár az Orsay-ben is..
Namost az irás cime az, hogy mindez már elkezdődött, és ezt azért mondom, mert a Paris Photo-ról készült ilyen körbejárható, jó minőségű anyag. Úgy működik, hogy fent van egy térkép, és ha nem is minden standot, de elég sokat virtuálisan körbe lehet járni, vagyis az egerünk mozgatásával változtatjuk a képszöget, méghozzá átmenetek nélkül. Bizonyos képekhez közelebb is mehetünk szintén egérkattintással. Az egész botrányosan élethű, mégha nem is adja 100 %-ban azt a képet, de nagyon közel jár hozzá, annyiban biztosan, hogy egy pillanatra elgondolkodnék, hogy végigálljam-e a Paris Photo-n a 2-3 órás sort a metrómegállótól, mikor online látogatók nélkül is megnézhetem ugyanazt.
Persze hiába dicsérem agyon, azért egy utazás alapjaiban más: fizikailag ott vagyunk, beülünk egy étterembe, egész közel megyünk egy képhez vagy eldöntjük a fejünket, megfogjuk, szóval persze hogy más élmény. De innen, Pestről David Drebin képeit szemlélni, hát ez egészen lenyűgöző.
http://www.parisphoto.com/paris/virtual-visit-2014#/camera-work/

Nincsenek megjegyzések: