Azóta már mindenkinek meséltem, akivel találkoztam: nálam ez az év kiállitása (tudom, még sok van hátra). Ami azért is furcsa nálam, mert se nem modern, se nem a kedvenc stilusom..Valamit eltaláltak a rendezők.Az egyik legtiszteletreméltóbb momentum az, hogy rekonstruálták a három fő kiállitást, amit eredetileg szerveztek, sőt még annál is kicsit többet, ami a kiállitások utáni időszakot illeti. Rengeteg háttérinformációval dobták fel az amúgy követhetetlen tárlatot, hiszen többszáz képről van szó. De még ez sem érne semmit, ha a képek nem lennének jók. De azok. Nem tudom, kinek támadt az ötlete, hogy rendes világitást rakjanak a képekhez, de nagyon megérte. A szinek nemhogy élénkek, hanem lejönnek a képről, kezet fognak velem, és egy kupica bor mellett elmesélik a legjobb történeteiket. Döbbenetes. Be is rakok ide még egy fotót.
És mindez 100 évvel elkészültük után. Talán elképzelni sem lehet, hogy mindez hogyan hatott az akkori közönségre, aki leginkább klasszikus portrékat, tájábrázolásokat láthatott addig... Persze talán az sem véletlen, hogy akkoriban aki számitott a festészetben, Párizsban tanult...Akárhogy is, a századelő valahogy kitüntetett idő, és nem csak a festészetben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése