a reklámról

Márpedig a reklámok működnek, ezt mindenki tudja, de persze senki sem vallja be. Melyik mosóport is vegyük? Ugye. De persze csak én, egyedüli kivételként mindig a legésszerűbben döntök - mondja mindenki. Aztán csodák csodája, a reklámozott mosószerből több fogy. Na most az a helyzet, hogy a művészetben is igy működnek a dolgok. Emlékszünk-e egy bizonyos Damian Hirst nevű figurára? Nos, vele volt tele a sajtó (külföldi sajtó), mikor 100 millió fontot kaszirozott a képei árverezéséből. Vagy ott van Andreas Gursky, aki meg kétmillióért adott el egy fotót (a 99 cent ciműt), szintén bejárva ezzel a sajtót. Vagy vegyünk általánosabb példát, ott van Warhol és Picasso. Annyival jobbak lettek volna a kortársaiknál, mint amennyire a sajtójuk?
Mai blogtémám össze sem hasonlitható az emlitett urakkal, sőt. Nézzük meg ezt a képet.Na ez bizony az igazi giccs. Kár is az elemzésért. Egy női alak, amelyik egészen véletlenül lenge ruhában van, egy hattyúval az oldalán. Csak az a baj, hogy ez a fickó (most már nem irom le a nevét) kis túlzással a csapból is folyik. Amióta kiállitottam New York-ban, sokkal több információ és persze kéretlen levél is érkezik a levelesládámba. A festőtől, akiről most szó van, átlag heti két levelet kapok, gyorsan ki is törlöm őket, de néhány havonta még igy is elolvasom egy-egy levelét. És tényleg működik a dolog, mert most meg az Art Business News cimlapján is ő van. Megsúgom, tavaly is ő volt ilyenkor, mert az Artexpo-n állit ki, ami ilyenkor van. Tavaly egy oszlopsor mellett lépdelő pucér nő volt hátulról a téma. És hiába minden: annyira felbosszantott ez a kép, hogy hirt adok róla, ami által növekszik a hirneve, és igy tovább...
Legalább a nevét nem irtam le.