A galéria a rue de Buci legelején található, forgalmas, de kávéházas környéken, mint az a fotón is látszik. Belépve viszonylag sok, kis méretű kép tűnik fel, korrekt cimkével, melyen az ár valóban párszáz euró, de még a nagyobb képek sem érik el az 500 eurót, néhány kivételtől eltekintve. A készitők..persze nem ismert nevek, a képek viszont első ránézésre egész kellemesek, kicsit túl élesek, meg a szineket is felhúzták, de még ezzel együtt is fogyaszható. Az apró előtérből a hátsó szobáig csak pár lépés az út, és ez alatt döbbenek rá, hogy ezek a képek mekkora giccsek. Egy new york-i házsor, egy oroszlán, egy jégtábla, mind rettentően kellemesre fotózva, vagy még inkább alakitva, ahogy közelebb lépek egy képhez, hogy megvizsgáljam a felületét. Alighanem lambda printek. Már szégyellem magam, hogy egy fél percre egészen kellemesnek láttam a valójában szörnyű képeket. Sehol egy eredeti gondolat, sehol egy ötlet, kizárólag a vizuálisan klisévé változott tájképek, néhol egy-egy női portré. Ahogy bosszankodom magamban, feltűnik még valami. A képek nincsenek sorszámozva, sőt, egy kép többféle méretben is előfordul. Ez komolytalan, nem méltó egy galériához. Aztán az egyik képnél megtalálom a limited edition feliratot, a leirás szerint 500 példányban maximált darabszámmal. 500 példány? Amikor a műkereskedelemben a maximum a 10? Most már helyére tudom tenni a galériát. A cél itt az volt, hogy az amúgy Ikea képosztályán vásárló közönséget csábitsák el fiatal, névtelen szerzők nyilvánvalóan a közönségnek tetszeni akaró képeivel. Ehhez méltó az ár is, ami ilyen összefüggésben már nem is olyan olcsó. Hiszen a képek sosem fognak semmit sem érni, nem minősülnek műalkotásnak, már ha ez érdekel valakit. A javaslatom: bárki felhúzhatja a szineket és az élességet egy jobban sikerült nyaralási képén, amit ha jó minőségben előhivat, akkor olcsóbban kijön, mintha a galériából venné. De sokan vannak azok is, akik az olcsó árakat meglátva elcsábulnak egy-egy képre, és büszkén mesélik majd barátaiknak a vásárlásukat. Talán előbb-utóbb ők egy valódi galériába is eljutnak.
2011. március 23., szerda
Párizs hét 2 - Yellow korner
A francia Photo magazinban olvastam egy kellemes hangvételű interjút a galéria vezetőivel, és megjött a kedvem meglátogatni őket. Elmondásuk szerint valóban olcsón, akár 100 euróért vehetünk náluk műalkotást, ami Párizsban egészen figyelemre méltó. Hol van az átverés, kérdeztem magamtól, mert az nem lehet, hogy ez mind igaz legyen.
A galéria a rue de Buci legelején található, forgalmas, de kávéházas környéken, mint az a fotón is látszik. Belépve viszonylag sok, kis méretű kép tűnik fel, korrekt cimkével, melyen az ár valóban párszáz euró, de még a nagyobb képek sem érik el az 500 eurót, néhány kivételtől eltekintve. A készitők..persze nem ismert nevek, a képek viszont első ránézésre egész kellemesek, kicsit túl élesek, meg a szineket is felhúzták, de még ezzel együtt is fogyaszható. Az apró előtérből a hátsó szobáig csak pár lépés az út, és ez alatt döbbenek rá, hogy ezek a képek mekkora giccsek. Egy new york-i házsor, egy oroszlán, egy jégtábla, mind rettentően kellemesre fotózva, vagy még inkább alakitva, ahogy közelebb lépek egy képhez, hogy megvizsgáljam a felületét. Alighanem lambda printek. Már szégyellem magam, hogy egy fél percre egészen kellemesnek láttam a valójában szörnyű képeket. Sehol egy eredeti gondolat, sehol egy ötlet, kizárólag a vizuálisan klisévé változott tájképek, néhol egy-egy női portré. Ahogy bosszankodom magamban, feltűnik még valami. A képek nincsenek sorszámozva, sőt, egy kép többféle méretben is előfordul. Ez komolytalan, nem méltó egy galériához. Aztán az egyik képnél megtalálom a limited edition feliratot, a leirás szerint 500 példányban maximált darabszámmal. 500 példány? Amikor a műkereskedelemben a maximum a 10? Most már helyére tudom tenni a galériát. A cél itt az volt, hogy az amúgy Ikea képosztályán vásárló közönséget csábitsák el fiatal, névtelen szerzők nyilvánvalóan a közönségnek tetszeni akaró képeivel. Ehhez méltó az ár is, ami ilyen összefüggésben már nem is olyan olcsó. Hiszen a képek sosem fognak semmit sem érni, nem minősülnek műalkotásnak, már ha ez érdekel valakit. A javaslatom: bárki felhúzhatja a szineket és az élességet egy jobban sikerült nyaralási képén, amit ha jó minőségben előhivat, akkor olcsóbban kijön, mintha a galériából venné. De sokan vannak azok is, akik az olcsó árakat meglátva elcsábulnak egy-egy képre, és büszkén mesélik majd barátaiknak a vásárlásukat. Talán előbb-utóbb ők egy valódi galériába is eljutnak.
A galéria a rue de Buci legelején található, forgalmas, de kávéházas környéken, mint az a fotón is látszik. Belépve viszonylag sok, kis méretű kép tűnik fel, korrekt cimkével, melyen az ár valóban párszáz euró, de még a nagyobb képek sem érik el az 500 eurót, néhány kivételtől eltekintve. A készitők..persze nem ismert nevek, a képek viszont első ránézésre egész kellemesek, kicsit túl élesek, meg a szineket is felhúzták, de még ezzel együtt is fogyaszható. Az apró előtérből a hátsó szobáig csak pár lépés az út, és ez alatt döbbenek rá, hogy ezek a képek mekkora giccsek. Egy new york-i házsor, egy oroszlán, egy jégtábla, mind rettentően kellemesre fotózva, vagy még inkább alakitva, ahogy közelebb lépek egy képhez, hogy megvizsgáljam a felületét. Alighanem lambda printek. Már szégyellem magam, hogy egy fél percre egészen kellemesnek láttam a valójában szörnyű képeket. Sehol egy eredeti gondolat, sehol egy ötlet, kizárólag a vizuálisan klisévé változott tájképek, néhol egy-egy női portré. Ahogy bosszankodom magamban, feltűnik még valami. A képek nincsenek sorszámozva, sőt, egy kép többféle méretben is előfordul. Ez komolytalan, nem méltó egy galériához. Aztán az egyik képnél megtalálom a limited edition feliratot, a leirás szerint 500 példányban maximált darabszámmal. 500 példány? Amikor a műkereskedelemben a maximum a 10? Most már helyére tudom tenni a galériát. A cél itt az volt, hogy az amúgy Ikea képosztályán vásárló közönséget csábitsák el fiatal, névtelen szerzők nyilvánvalóan a közönségnek tetszeni akaró képeivel. Ehhez méltó az ár is, ami ilyen összefüggésben már nem is olyan olcsó. Hiszen a képek sosem fognak semmit sem érni, nem minősülnek műalkotásnak, már ha ez érdekel valakit. A javaslatom: bárki felhúzhatja a szineket és az élességet egy jobban sikerült nyaralási képén, amit ha jó minőségben előhivat, akkor olcsóbban kijön, mintha a galériából venné. De sokan vannak azok is, akik az olcsó árakat meglátva elcsábulnak egy-egy képre, és büszkén mesélik majd barátaiknak a vásárlásukat. Talán előbb-utóbb ők egy valódi galériába is eljutnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése