Kisterem a Fiac-on

Kaptam egy érdekes visszajelzést, eszerint túlságosan is bentfentesként irok, és művészeti háttértudás nélkül sokszor nem érthetők a bejegyzéseim. Oké, akkor most szuperérthető leszek. A Kisterem egy kortárs galéria a Kálvin térnél, már befutott művészekkel foglalkozik, jó nevekkel. Ehhez képest a kiállitótér valóban nem túl nagy, és számomra kissé ellentmondásos, hogy a legtöbb kiállitást, amit rendeznek, inkább egy nagy múzeumban kellene összehozni. Szebb pillanataikban azt nyilatkozzák művészeti lapokban, hogy a honi művészetet képviselik -külföldön is. A FIAC Párizs egyik legfontosabb művészeti vására, bár ez a legnagyobb, legfontosabb, satöbbi már nem sokat jelent manapság. Vásárok mennek csődbe, mások meg visszesnek, ehhez képest a FIAC ugyanaz, mint volt: egy francia túlsúllyal megrendezett, nagyrészt francia vagy frankofon gyűjtőknek rendezett találkozó. A franciák pedig köztudomásulag erősek művészetben: Európában ugyan csak a harmadikok, ha a pénzt számoljuk, de ha valaki járt már szombat délelőtt a rue de Buci tájékán, az tapasztalhatta, hogy a művészet és a műtárgygyűjtés bizony nagyon beleégett a párizsiakba. És ha ez nem lenne elég: a környező országokban példaképként tekintenek a rendezvényre, ami összefogja mindazt, amiért érdemes Európainak lenni. Érthető maradok, ezért kifejtem: a vásáron sétálva olyan érzésem van, mintha hirtelen minden rendben lenne. Nem nyomasztanak az afrikai bevándorlók, a görögök nincsenek sehol, a válság nem érezhető, hacsak abban nem, hogy a galériák igyekeznek jól bevált neveket elhozni. A kisérletezgetés ideje nem most van.
Talán furcsán hangzik, ha egy több 10000 műtárgy felvonulásán azt mondom, mindegyik műtárgy fontos, pedig ez áll közel a valósághoz. Rengeteg olyan alkotó van, akit se névről, se műről nem ismerek, de ez csak a műveletlenségemnek és annak köszönhető, hogy nem járok mindennap a Centre Pompidou-ba. Nem sütöm el azt a könnyű poént, hogy hány kortárs francia művészt ismertek, de amikor Bernard Venet a Műcsarnokban állitott ki, azt természetesen nem mondta, hogy hazájában ő egy közepesen ismert név, és egy francia műértő száz másik nevet tudna felsorolni. Én most maradok egynél, aki viszont nagy hatást tett rám: Jean Miotte. S hogy ő kicsoda? Keress rá egy keresőben, vagy felejtsd el, nem fontos, Párizs messze van.