Cézanne a múzeumok megmentője

A minap ráeszméltem, hogy milyen régen voltam egy jó kiállitáson itthon, pontosabban bármilyen kiállitáson. Valahogy az egész múzeumba járásdi kikopott belőlem, és lehet takarózni azzal, hogy sok a munka, de nem. Nincsenek kiállitások. És ezt sajnos szó szerint értem. A Nemzeti Galériában pl. idén egy szem Ferenczy kiállitást tudtak összehozni, de az ő képei amúgy is bármikor megnézhetők az állandó anyagban az 1. emeleten. Gyorsan utánanéztem: 2011 novembertől 2012 júniusig volt ez a tárlat. Ez röhejes. Vagy inkább a múzeum elszabotálása. Jelenleg még mindig az olimpiai összeállitást nézhetném meg, ha nem felejtettem volna el már rég, mikor is volt az olimpia.
A többi helyen sem vidámabb a kép. A Ludwig csak árnyéka önmagának, néha-néha történik még valami, csak győzzük kivárni. Mindennél jellemzőbb, hogy a Kogart jelenleg a gyűjteményét mutatja be kizárólag. Az eddig a földszinten bemutatott kollekció most megkapta a teljes házat, vagyis a Kogart sem kiván semmit sem megmutatni a művészetből. A Műcsarnok is gyakrabban mutatott be új anyagot eddig, ráadásul a Mi a magyar tárlata erősen politikaszagú volt.
Eközben mondjuk a Centre Pompidou-ban egyszerre 4 időszakos kiállitás megy az állandó anyag mellett, a Tate Modern-et bővitik, de addig is 3 különböző összeállitás várja a nézőket, és igy tovább.
A Szépművészetiben sem történt túl sok minden idén, habár volt egy fotóművészet születése tárlat, csak épp ott van a kinai propaganda-kiállitás, ami tényleg közröhej volt, és azt se felejtem el, hogy a svájci konstruktivizmust bemutató egyébként kiváló anyagot úgy eldugták a pincébe, hogy vasárnap délelőtt teljesen egyedül nézhettem végig a kiállitást, ami azért nem gyakori arrafelé.
A tömegre ezúttal sem lehetett panaszom, voltak látogatók, de minden képhez hozzá lehetett férni. Még csak sor sem volt a pénztáraknál. Cézanne és a tömeg már csak a múlt (Cézanne és a múlt a cime a tárlatnak).
De miért is irtam azt, hogy ez a kiállitás menti meg a múzeumi szakmát? Természetesen azért, mert a dolog működik. Érezni a koncepciót, követni is lehet, és végre nem szabotálták el a magyarázatokat sem a képek mellől. Ettől aztán a szorgalmasan olvasó néző valóban megtudja és átérzi a képek kiválasztását, a sorrendiséget, a mit mivel állitok párba játékot és még egy cseppet a korról is meg lehet tudni (bár az impresszionistákról és egyáltalán a jelenségről semmit sem tudunk meg innen). De őszintén szólva nincs kedvem belemenni a boncolgatásba, mert akkor óhatatlanul előkerülne a kis terület, a kortársak bemutatásának hiánya, és most nincs kedvem lehúzni azt a kiálltást, amit jóformán egyetlenként tudok ajánlani megnézésre.
Nagy kár, hogy pl. Tót Endre Debrecenben kapott kiállitást, ahová Pestről azért nem evidens eljutni, a többi művész pedig egyáltalán sehol, Bak Imrétől Nádlerig, Csontvárytól Bill Violáig és tovább.Itt tartunk most.
Ha valaki mégis múzeumba menne valamiért, annak most egyedül a Szépművészetit tudom ajánlani.