Lehet irni a hóról, az év várható fordulatairól, sielésről, de nem lehet irni művészeti eseményekről. Ha igy vesszük, a művészetet könnyen egy szubkultúra igazodási pontjaként tálalhatjuk, hiszen a bélyeggyűjtők (ha még vannak) sem mozgatnak meg tömegeket, de nagyon is lehetséges, hogy bizony hosszú évek tanulására lenne szükség a szakértővé váláshoz. A művészet ebben az értelmezésben egy polcra rakható a sieléssel, hiszen ott is egy szűk réteg által művelt tevékenységről van szó, és a kivülálló ugyanúgy nem érti a léchosszúság, anyagválasztás vagy kötéstechnika lényegét, ahogy az ár/cm2 vagy a fedőlakkok fontosságát sem. De elvárhatjuk-e az emberektől, hogy értsenek mondjuk egy vitorlás kötélzetéhez? Nos, Genovában bizonyára...
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lépjünk egy lépést hátra, és próbáljunk meg elfogulatlanul nézni tárgyunkat. Ott van a kertészet. A lovaglás, a zene, a sport, olvasás, kulinária, az autók, és még ezer más. Ha én egy olyan valaki lennék, aki amúgy nem csöppent volna bele ebbe az egész művészetmizériába, akkor lehetnék akár hifirajongó, és ettől még a polcomon ott lehetne egy Chagall kötet, csakhogy elővenném-e? Elmennék egy Trafó kiállitásra? Dehogy! Még egy Ernst múzeumosra sem.. Hiszen mit tudnék akkor a művészetről? Hogy van egy Cézanne kiállitás, esetleg a Műcsarnokos botrányról is olvastam volna, és ennyi.
Az igazi vicc az, hogy ez a gondolatsor a friss Artforum újság lapozgatása közben támadt bennem, talán a héten bővebben is kifejtem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése