Könyvajánló: legújabb kori művészet

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, mivel majd mindegyik könyvesboltban főhelyen van, és persze az is csábitó, hogy 16 kötet van, vagyis biztosan egy nagyon komoly sorozat mindent átfogó kötetéről van szó. Felületes belelapozásra máris tetszenek a képek minőségei, a tördelés friss és jó, és külön jópont jár amiért a 2. világháborútól kezdték a könyvet és nem kellett végigjárni a Picasso-Dali-Kandinszky-Klee vonalat.
Könyvtárból kihozva a könyvet rögtön feltűnik, hogy miért az olaszokkal indit a könyv, és miért akkora sztár Lucio Fontana, hogy vagy 8 oldalon kell részletezni a munkásságát, miközben mondjuk Tápies éppenhogy emlitve van. Lapozzunk csak vissza az elejére! Igen, a sejtésünk ezúttal is bejött, vagyis egy olasz irta a könyvet. Egy olyan olasz, aki szerint az olasz művészet a60-as években világuralomra tört. Na itt kell közbeszóljak, hogy erről szó sincs. A valóságban az olasz művészet utolsó 50 éve kb. annyira érdekes, mint a bolgár expresszionalizmus vagy az észt informel, hogy a norvég pop art művekről ne is szóljak. Sajnos ez teljesen olvashatatlanná teszi a szöveget, hiszen elindulunk Párizsból, ami azért elég evidens, aztán rögtön Rómában vagyunk, és hopp: megemliti New York-ot, mert azért mégiscsak volt ott egy Pollock. Ez pedig marhaság, mert pl. sikerül Svájcot teljesen kihagynia, Londont és a németeket en bloc, vagyis az olvasó pont azt nem kapja meg, ami igazán elvárható lenne egy ilyen drága és nagy könyvtől: rálátást arra, hogy mi történt a művészetben.
De van itt más baj is. Nincs gond azzal, ha a szöveg nem a bennfentes és szakértő 10 embernek szól, hanem érthető a szélesebb érdeklődőknek is. Viszont úgy érzem, hogy itt egy kicsit túllőttek a célon, mert az elemzések jó része egyszerűen leirja a képet, és persze ez sem baj, de itt nagyjából meg is állunk. Egy ilyen lexikon jellegű könyvtől azt várnám, hogy ha nem is életrajzokat hoz le, azért legalább pár művet megemlit, a művészek kapcsolatairól szól valamit, vagy egyáltalán, egy kicsit közelebb hozza az embert. Itt semmi ilyesmi nem történik, Warhol megvan 5 mondatból, akit érdekel majd utánaolvas máshol.
Ha mindenképpen ajánlanom kellene a könyvet, akkor az olyan sznob gazdagoknak ajánlanám, akik nem igazán érdeklődnek a művészet iránt, de külöső unszolásra mégis nagy és drága könyvekkel akarják bizonyitani, hogy közük van a kultúrához, azonban nyilvánvalóan sohasem fogják levenni a polcról. Ők maradéktalanul elégedettek lesznek.