Észrevettem, hogy az utóbbi időben a kelleténél többet nyafogok.Egy hete arról irtam, hogy nincs egy rendes kiállitás Pesten, aztán találtam egy könyvet amit nem ajánlok, és hét végére eljutottam az Ernst múzeumba, ahol amúgy csütörtökön volt a megnyitó, de akkor egyrészt későn értem oda, másrészt annyira nem volt parkolóhely, hogy kb. a Blahán vagy a Városligetben tudtam volna megállni és nem volt kedvem gyalogolni. Most jöhetne egy újabb bővitett mondat a parkolásról, de inkább koncentráljunk a kiállitásra.
Portrékat látunk, jó nevű művészektől, jó nevű múzeumban, jó nevű gyűjtőktől..Több jót már nem tudok besűriteni egy mondatba..Ezek után talán meglepő lesz a kijelentésem, de nem tudok mit kezdeni ezzel a tárlattal. Igen, portrékat látunk, de ha túljutok azon a sokkon, hogy egy Cindy Sherman portét látok, akkor jobban megnézve nem is olyan jó kép. Rineke Dijkstra szintén elismert, de szintén ezerszer látott klisé. Még Bill Viola a legötletesebb a mozgó fejeivel, legalábbis ebben a mezőnyben. Nagyon sok 70-es évekbeli dolgot láthatunk, ami nem baj, és ebben a kontextusban kicsit úgy tűnik, mintha nem is telt volna el az a pár évtized, mert a képek abszolút illeszkednek a mostaniakhoz. Hopp, ez már lehet, hogy egy kurátori koncepció volt!
Amúgy azon gondolkodtam, hogy 1. milyen szemétség, hogy elhoztak ide jó nevű művészeket, és mégis bele kell kötnöm a képekbe. 2. nem lehet hogy ez volt a cél? 3. ki lehet a célközönsége a képeknek? 4. Miért olyan nehéz megfelelni az én mérhetetlen igényeimnek? Az egész egy nosztalgia osztálytalálkozónak tűnik: oh, emlékszel Erdélyi Miklósra? Mennyire klafa volt amikor magát odamontázsolta a képeire! És képzeld nekem azt mesélte, hogy...Ha igy nézzük, akkor rendben van a dolog, és később majd mi is mesélhetjük büszkén, hogy képzeld, ott áltam egy valódi Thomas Ruff kép előtt! A baj csak az, hogy látva azt a Ruff képet már nem jut eszünkbe dicsekedni..
Azon is gondolkodtam, hogy számomra készitenek-e egyáltalán kiállitásokat. Hiszen az alapneveket ismerem, láttam már Párizsban, New Yorkban, láttam már mondjuk Ruud van Empel képet (ha már porté), persze azért mindig vannak olyanok akiket nem ismerek, meglehetősen konkrét izlésem van, satöbbi. Azért lépjünk tovább rólam, mert szerintem a múzeumok is jócskán változtak: pár éve még voltak olyan nagy, összefoglaló jellegű kiállitások, ahol magyar nagy festőket dolgoztak fel, volt pár külföldi szólókiállitás is, de nagyon kevés volt a tematikus tárlat, amilyen ez is. Porté, és akkor ötleteljünk, ki mit hozna. Tulajdonképpen tetszik az ötlet, már csak valakinek meg kéne csinálnia jól.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése