2013. január 12., szombat

A kihivás

Vasárnap délelőttönként, ha épp nincs jobb dolgom, szokásommá vált múzeumokba mászkálni. Ez még akkor alakult ki, amikor akár a nemzetiben is havonta jöttek az új tárlatok, és úgy általában minden rendben volt a művészvilágban. No de ezúttal egy konkrét vasárnapról van szó, lássuk is hol fogom tölteni!
Elsőre a Nemzeti Múzeum jutott eszembe, mert végső esetben a legfelső emeleten elég nagy modern anyag van, ott el lehet tölteni az időt akkor is, ha amúgy semmilyen értelmes kiállitás nincs. De talán van, műtermi kisérletek cimmel, egy ötletnek jó lesz.
A Ludwigról irtam mostanában, hogy kong az ürességtől, még csak elgondolkodni sem vagyok hajlandó, hogy arra forduljak-e. Elképesztően furcsa üres emeletet látni ott, ahol korábban mondjuk Keith Haring lógott a falakon.
A Kogartban sincs semmi, a gyűjteményük ugyan elsőrangú, de csak ezért nem fogok pénz adni, mert persze remek, ha egy Paál László képet nézhetek, de a Kogartban nyilván nem a főművek vannak, és már jópárszor végignéztem a földszinten azt a pár képet, ami mindig ott van.
Szépművészeti: még mindig Cézanne megy, ami nem rossz, de nem érzem úgy, hogy újra akarom látni. Az Uecker anyag - mint egy újabb svájci absztrakt művész még akár érdekes is lehet, bár valószinüleg ismét az alagsor leghátsó szegletébe pakolták be, 3 négyzetméterre.
A Műcsarnok Bukta Imréjét már rég láttam, és vicces módon az Ernstmúzeum programja nincs fent a neten. De lehet, hogy ők is hatszázadszorra hosszabbitották meg az Ai Weiwei-t, mivel nincs más programjuk.
Ezzel tulajdonképpen körbe is értünk. Ebből vagy könyvesbolti nézelődés lesz, ha az Ernstnél tényleg nincs semmi (de autóba üljek-e egy semmire), vagy nemzeti. Ha mást nem, sétálni még mindig lehet a várban, közben pedig lehet beszélgetni is. Ha van miről.

Nincsenek megjegyzések: