2014. február 18., kedd

A Malevics történet

Tegnap egy kicsit összecsaptam az irást, mert nem akartam a design kiállitás kapcsán pl. Malevicsről beszélni. Malevicsről? - kérdezhetitek jogosan, hiszen neki elvileg nem sok köze van a hollandokhoz, azonban mégis. Aki nem ismerné, ő egy orosz avantgárd festő, az 1920-as években a németeknél alkotott, de nem került be a Bauhausba vagy más körbe, végig kivülálló maradt. Aztán az történt, hogy a festő örökösei az amúgy is Németországban lévő képeket szerették volna egy nagy múzeumban látni. Viszont akkor még a festő neve alig mondott valamit, ami nem csoda, mivel alig néhány kiállitáson mutatkozott be (és azért halkan tegyük hozzá, hogy nagyon különböző stilusú képekkel). Végül a Stedelijk csapott le az anyagra, és szerezte meg a gyűjteményt, amiből egyébként az állandó kiállitási részen összesen 2 képet láthatunk..A könyvesboltban meg teljesen kiemelve minden más könyvtől ott várakozik 3 katalógus is. Namost ez jó, de egyrészt a katalógusok sem teljesek (lassan hozzá kell szoknunk hogy nincsenek teljes katalógusok), másrészt abszolút nincs bemutatva a szellemi közeg, amiben ezek a képek készültek. Az is furcsa, hogy miért nincsenek ott pl. a fotói, hát persze hogy azért mert azok más gyűjteményben vannak. Szóval az történik itt, hogy a holland múzeum egy orosz avantgárd festőt reklámoz, de se ma festőt, sem a kort nem mutatja be a maga teljességében. Arról már ne is beszéljünk, hogy az avantgárd kapcsán tényleg Malevics-e a legfontosabb alak, szerintem nem.
Egyébként az Újművészet friss számában van egy remek összefoglaló a Malevics történetről, nem is értem miért most, de persze örülni kell neki.
A múzeum egy mini művészettörténeti tárlattal is kedveskedik, Monet-tól inditva és nagyjából napjainkban abbahagyva a sort, egy viszonylag kis gyűjteménnyel, ami azért Picasso-t, persze Mondriant satöbbit tartalmaz, szóval nem gyenge a válogatás, viszont meglehetősen esetleges. De hát milyen lenne? A legfontosabb képek úgyis Párizsban és New York-ban vannak. És bárki örülne néhány Picassonak, nemigaz? Ami nekem igazán hiányzott, az valójában a kortárs vonal. Igen, van pár kép meg installáció is, mégis, ha az elmúlt 20 évből szeretnék egy-két holland nevet, akkor nehéz dolgom van. Még mindig Karel Appel a legfényesebb csillag náluk, ami amúgy igaz is, elvégre a képeivel New York-tól St Paul-ig össze lehet futni, és igazán megérdemli a fényezést. Csak hát mi történt aztán? Van egy elméletem, miszerint az apró holland piac miatt az összes komolyabb festő külföldre ment, ahol viszont nem tudott akkora karriert befutni, mint amekkorát befuthatott volna..Hmm, ez igy túl egyszerű elmélet, de még dolgozom rajta...

Nincsenek megjegyzések: