A W139 Amsterdamban

A kérdés, amit nyitva hagytam az előző bejegyzés végén az volt, hogy hova menjen az, aki a kortárs holland művészetre lenne kiváncsi, miután megbeszéltük, hogy a Stedelijk múzeumba ne. A válasz kicsit viccesen az lehetne, hogy Bázelbe, mert a fontosabb alkotók ott úgyis megjelennek, vagy New York-ba, leginkább a 23. utcába. De most maradjunk Amsterdamban. A főpályaudvarhoz egészen közel, a turistafőutcától csak 50 méterre, a régi vörös lámpás negyedhez is közel található a W139 egy régi szinházépületben, amely gyanúsan közel van a látványosságokhoz, és igy rögtön gyanús is lett, de arra járva megnyugtathatok mindenkit: igen, ez egy jó hely a kortárs vadászatra. A hely 1979-től galéria és meglehetősen progressziv művészetet visz. A hely a kezdetektől úgy hirdeti magát, mint ahova helyspecifikus installációkat terveznek, ez mindenképpen dicsérendő. Azért azt tegyük hozzá gyorsan, hogy ezek az installációk egyáltalán nem egyszerűek, megértésük időt és befektetést igényel. Táblaképekkel egyáltalán nem foglalkoznak, ebből az következik, hogy egyrészt nagyon elvontak tudnak lenni, de annak a két embernek, na jó vicceltem, kicsit több, aki ezt értékeli, jobb a kompromisszummentesség.
A legérdekesebb amúgy szerintem a könyvesbolt rész, ami egy pici kávézóval van együtt. Nincs túl sok könyv de azok mind a témába vágnak, vagyis az ott kiállitott művészek könyvei, illetve válogatásokban is erősek, rendszeresen jelentetnek meg teljes dokumentációkat a kiállitásokról.
Az átlagembernek persze valójában az egész hely egyszerűen túl sok, túl érthetetlen és misztikus, de hát a művészet sajna egy ilyen izé, és egyre inkább ilyen ahogy látom...