Nem véletlenül tették fő motivummá a vállalati művészetfinanszirozást az osztrákok a krizisről szóló kiállitásukon: valóban ott van az Avaya dij, a Kogart akciói és más mókák, amik sajnos a válság első szelére eltűntek, sajnos a Műcsarnokkal, a Ludwiggal, Ernst múzeummal együtt, hogy a kereskedelmi galériákat ne is kezdjem el sorolni, szóval máshol a világban épphogy csak kicsit vettek vissza, lássuk csak: a Microsoft pl. külön művészeti alapot működtet, az irodákba szavazással kerülnek a művek, az éves költségvetése pedig nagyobb mint a teljes itthoni piac - kis túlzással. Ehhez képest itthon csupasz falak tátonganak az emlitett cég irodájában, művészetről senki sem hallott, nem is illetékes..No de nem őket akarom szidni, hanem azt a jelenséget megmutatni, hogy egy sikeres cég a nagyvilágban szivesen költi a nyeresége 1 % -át művészeti dolgokra, mert az olyan menő, ezzel szemben itthon ez nemhogy nem jellemző, hanem egyenesen ciki.
Az Ericsson már régóta más úton volt, az ő galériájuk egy létező dolog volt és most is az. Csak az arányok... Ha ma belépünk a népligeti galériába, akkor vagy felröhögünk, vagy legszivesebben ki is fordulnánk. Sajnálom, de nehéz komolyan venni egy előteret, amelyből 5 tárgyaló ajtaja nyilik. Ebben a közegben a képek - bármilyen képek - eleve bukásra vannak itélve.
Sajnálom, de az alkotóról sem tudok sok jót mondani. Amellett, hogy ebben a térben ki se derül, hogy igazából milyenek lennének a képei, maradjunk is ennyiben. Vicces, hogy a kis katalógus képei nem egyeznek a kiállitott képekkel..Szóval az a helyzet, hogy jó lenne, ha nálunk is működne az, ami máshol a világban, vagyis a nagyobb cégek galériát tartanak fent, kiállitásokat szerveznek, adott esetben egy képet meg is vesznek..De jó lenne ide eljutni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése