ki a szabadba

Ez a bejegyzés csupa ismert dologból fog állni, ezért aki valami újra vágyik, várnia kell pár napot egy londoni beszámolóra. Arra gondoltam, hogy elismétlem pár mantrámat, mert most épp ilyen kedvemben vagyok. Szóval újra: miért nem történik semmi a Műcsarnokban? Nincs kiállitás, nincs semmi, csak a tavasz jött el, ezek szerint a természetbe kell mennünk, nem kiállitásokra. Aztán mi történt a Ludwiggal? Óriásit esett a szinvonal, emellett nincsenek kiállitások sem. A Szépművészeti bár működik és még kiállitás is van, viszonylag langyosan muzsikál, habár még mindig ez az egyetlen valóban működő intézmény. A Várban a Galéria hektikus, furcsa hogy nincs koncepció, teljes összevisszaságban van valami, ami éppen. Petrányinak egyébként örülök, mármint Petrányi Zsolt, a korábbi Műcsarnok vezetőjének, aki karakteres kiállitásokat szervez, de más nincs, aki kiállna, hogy kérem szépen, most ez van, ezt találtuk ki. A Capa központ a sajtófotó kiállitásával kiesik az értelmezhető kategóriából, amúgy is ugyanolyan, mint a Mai Manó Ház, az Ernst pedig bezárt. A Bálnában a Budapest Galéria kapott egy gyönyörű helyet, amit viszont egy jókora blöfftárlattal töltöttek meg - ja és azóta sincs új rendezés. Szóval akkor miről is beszélünk? A legrosszabb, hogy éppen senkinek sincs elképzelése arról, hogy minek is kéne működnie épp. Fekete Györgyöt visszahúzták, és ma már nem nyilatkozik, csak stikában szórja a pénzt, más pedig művészeti kérdésekben aligha szólal meg. Akkor talán foglalkozzunk mással? Jó, foglalkozzunk, csak akkor nehogy úgy maradjunk a következő időszakra...