2014. március 24., hétfő

Könyvajánló: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon

A Kieselbach egy egészen váratlan szakkönyvet dobott a hozzánk hasonlóan érdemtelenek elé: egy szakkönyvet, amiből a műgyűjtőkről lehet informálódni. Persze csak történelmi távlatban, hiszen Gerendás Károlyon kivül ki dicsekedne a sokszáz millió ft-os gyűjteményével, ha abból gondjai támadhatnak? Márpedig támadhatnak, pedig a műgyűjtés nem feltételnül a kőgazdagságot jelenti - persze sokszor igen. De azért van, aki izléssel tud úgy válogatni az olcsó darabok közül, hogy az akár múzeumi minőségű is legyen. Persze ők aztán végképp nem kapnak szót általában a Kovács Gáborok között, akik tizesével veszik a Paál Lászlókat, és ily módon mellesleg meg is térül rögtön a befektetésük, hiszen nem mindenki tud hirtelen pár száz milliót előhúzni, hogy később, majd valamikor ezt a pénzt visszakapja egy aukción mondjuk. Ez a könyv a teljességre törekszik, ily módon akár értelmetlenül aprólékos is lehetne és tényleg.
Annyit illik tudni a műgyűjtés történelméről, hogy a szocializmusban kevés képnek volt igazi értéke, és pláne nem húszmilliókig mentek fel a licitek, mint manapság, vagyis kevesebb pénzből is be lehetett szépen vásárolni, persze érteni már akkor is kellett hozzá. Ezzel együtt irigykedve olvasom, amikor mondjuk 50000-ért Paál Lászlót lehetett venni.
Arról is kellene egyszer irnia valakinek, hogy mennyi a hamisitvány a piacon. Egyszerűen nem lehet elégszer mondani, hogy a régi képek, az áruk miatt igen vonzó hamisitási prédának számitanak, s noha sok hamisitvány gyenge minőségű, azért nem hinném hogy mind az.
Ezt a könyvet csak azoknak ajánlom, akiknek az itt leirtak a kisujjukban vannak, ők örülni fognak ennek a tartalmas könyvnek.

Nincsenek megjegyzések: