Reigl Judit a Ludwigban

Jó hirek. Reigl Judit kilépett a legszélesebb nyilvánosságra, mikoris a művészeti elit alig leplezetlen ámuldozása mellett kiállitása nyilt a Ludwig második emeletén. Korábban is lehetett látni a képeit, mondjuk a János Gát galériában, New Yorkban, Párizsban, és büszkén tehetjük hozzá, a Makláry galériában is, de ez most más. Itt most az derült ki mindenki számára nyilvánvalóan, hogy bármilyen mércével mérve Reigl Judit egy szupersztár. És pont ebben az országban született, és ez nagyszerű. Befutni persze nem tudott volna itthon, de hát ezért van nekünk Párizs: szinte nincs is olyan festőnk, aki rövidebb-hosszabb ideig ne vendégeskedett volna ott.
No de honnan derül ki ez a párizsiasság? Először is a vásznak méretében: két méter felettiek a képek, ami itthon kevés kivételtől eltekintve elképzelhetetlen, pedig ezek a képek nem mutatnának jól 20*30 centin. Aztán ott van a képek furcsa letisztultsága, miközben épp hogy az ősrobbanást ábrázolják, ezt úgy hivják, képi intelligencia. Arányérzék. Szinérzék. Minden érzék, és ez egyértelműen mutatja a szintet, ami mellett lehet beszélgetni más képekről. Ehhez persze oda kell menni, közelről nézni, nézőpontot változtatni, visszamenni. Ez kötelező.
Egy megnyitó persze nem erről szól, hanem a büszkeségről. Most van miért büszkének lennünk, ragadjuk is meg ezt a lehetőséget.