Múzeumok digitalizációja

Egyszerre meghatóan nagyszerű és ijesztő folyamatnak lehetünk tanúi. A gyerekeinknek talán már fel sem tűnik majd, nekünk viszont furcsa. De miért is beszélek úgy, mint egy 100 éves öregember? Hiszen szép lassan úgyis minden felkerül a netre, akár fontos, akár nem, az újságok és a könyvek eltűnnek, és a következő generációnak már az is furcsa lesz, hogy mi még ósdi módon telefonálásra használjuk a telefonjainkat. De.

Ez idáig közhely, csakhogy az emberek nem változnak ennyire gyorsan. Hiába lehetséges technikailag, hogy mondjuk megfessek egy képet, és két perc múlva már az egész világ csodálja, azért ez nem igy működik. A képeket nagyrészt nem érdemes kijelzőn nézni, mert nem ugyanaz, persze kivétel a kifejezetten erre a médiumra készitett kép. De mondjuk képzeljük el, hmm, mondjuk Pollock Nr. 5 képét, ami a new york-i Momában van, és egyébként kb. 4 *5 méteres, amint megpróbáljod megérteni egy 50 centis kijelzőn. Nem fog menni, arról már nem is beszélve, hogy mennyivel több élményt ad az, amikor odautazol, beszivod az ottani hangulatot, körbesétálsz a városban, könyvesboltokban, akárhol, és mondjuk ebéd után, tele hassal, kicsit várakozva a bejáratnál, mert ott általában várakozni kell, bejutsz végül, és akkor ráébredsz, hogy a Moma egy hatemeletes, óriási épület, sok időszakos tárlattal, eleve reggel kellett volna érkezni, és akkor is elmegy rá az egész nap, de ha már igy alakult, gyorsan végigjárom, gondolod te naivan, aztán a 3. Emeleten szembejön néhány Dali meg Picasso, és aztán kicsit később Pollock, és nem véletlenül raktak jó sok ülőkét elé, mert itt bizony minden terv felborul, és jó sok idő elmegy, na nem azzal, hogy felfedezed a képet, mert nagyjából már láttad, csakhogy ott előtte az élmény egészen más. De ha nem is Pollock-nál, valaki másnál biztosan ugyanez az élmény vár, ha pedig mégsem, egyik képnél sem, akkor nem érdemes képtárba menni, annyi más érdekes van a világban.

Ehhez képest a new york-i Metropolitan szépen felrakja a képeit a webre, nagy felbontásban, jó minőségben. Ez valami új. A Google próbálkozott eddig is, de szerintem nem igazán sikerült neki. Viszont a Metropolitan más súlycsoport. Ez ugyanis az egyik legnagyobb, legsatöbbi múzeum, egy nap alatt szinte bejárhatatlan óriás, és azon kívül, hogy kortársra egyáltalán nem specializálódott, a nagyjából minden másra igen nem áll messze a valóságtól. Vagyis van súlya, ha ők ezt teszik.

Azért a miért ne csináljunk ilyet érvek is erősek. A legkézenfekvőbb egy hamisitó dolga, aki igy otthon letölti Degas képét, szépen újrafesti, majd kimegy a bolhapiacra és eladja. Mondjuk az is megérdemli a sorsát, aki igy vásárol, de miért könnyitsük meg a csalók dolgát?

Hosszú távon persze nincs igazán jelentősége a dolognak. Meglátjuk hányan kezdik el töltögetni a képeket, és főleg milyen képeket..Tényleg, miért is ne nézzünk szét a Metropolitan gyűjteményében?