Félreértés ne essék, itt most inkább lesz szó Fabényi Júliáról, legalábbis az első bekezdésben. Hogy ki ő? A Ludwig múzeum botrányosan kinevezett vezetője. Pontosabban az volt botrányos, hogy Bencsik Barnabást nem hosszabbitották meg, mikor pedig az ő idejében egymást érték a jobbnál jobb kiállitások. Aztán a tüntetéssorozat, ami szintén Fabényi ellen irányult, nem volt véletlen. Aztán igazgatóként azt is nehezen nyeltem le, hogy meg is szüntette a kiállitásokat, tavaly alig történt valami, és ha mégis, az kb. két hétig tartott. Most viszont Riegl Judit és Hantai, ez már a visszavágás, és jobb lesz ha abbahagyom a kritikát?
Az attól függ. Ha fellapozzuk az életrajzát, Fabényi szintén párizsi kötődést tud felmutatni, és bizonyos helyeken elismeréssel is szóltak már szakmai munkájáról. Valójában ő egy kurátor, akit most megszéditettek ezzel az igazgatói kinevezéssel, ez a helyzet. FAbényi ugyanis még mindig csapnivaló igazgató, de remek kurátor. Legalábbis van elképzelése arról, hogy mit akar megmutatni az életműből- amit most nem fogok részletezni, mert már a párizsi kiállitás kapcsán irtam róla..De a kiállitásnak van ive, koncepciója, és érződik, hogy nagyon ismeri az életművet. Ami nem is olyan egyszerű, vagy magától értetődő, ugyanis Simon Hantai nevét sem igen hallottuk az elmúlt 20 évben, vagy ha igen, akkor a Kálmán Makláry galériában, ami azért nem a Ludwig..
Amit nem érdemes, az az összehasonlitás a Centre Pompidou-val. Ott azért sokkal jobbak a feltételek, és több a pénz. Itt viszont olyan képeket láthatunk amit ott nem. Ezért inkább ez a tárlat egy kicsit kiegészitése annak, vagyis az életmű mély ismeretével új kapcsolódásokat találhatunk, akinek viszont az egész életmű új, az Párizsban járt volna jobban..
Mindennel együtt: ez most egy kihagyhatatlan kiállitás. Mégpedig a Simon Hantai életműnek köszönhetően. A következő bejegyzésben képeket elemzek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése