A műgyűjtés nehézségei

Néha hajlamos vagyok én is elkövetni azt a hibát, hogy kiszalad a számon, hogy régen minden könnyebb volt, hiszen az ember megvett egy Csontváry-t mondjuk félmillióért, aztán 20 évvel később bekasszirozta érte a 20 millát. De persze ez egy gyenge párhuzam, hiszen akkor éppenhogy őrültség volt Csontváry-t venni, aki kivülálló volt, nem méltatta a szocializmust satöbbi. De tényleg, elképesztő, hogy bizonyos ma már befutott nevek mennyire nem hozták lázba az embereket annó.. Sőt, tegyük hozzá rögtön, hogy az egész műgyűjtés dolog alig pár ember szórakozása volt, s bizonyos értelemben ez nem is változott..
A szinte örök kérdés ugyanaz: jó befektetés lesz ez a kép? De rögtön hozzá is teszik, hogy a képnek magának is tetszenie kell, különben nincs értelme az egésznek. Ami jogos, de a kettő néha nem esik egybe. Egy egyszerű példával élve nekem nem tetszenek Basquiat képei, de ez nem akadályozza meg a művészvilágot abban, hogy rekordokat döntsenek az árai.
A másik kérdés természetesen a ki marad  ismert 10 év múlva játék. Vegyünk akárkit, aki ma ismert. Hol lesz ő 10 év múlva? Ilyen szempontból elég hálátlan amúgy az újságirás is, mert pl. Kondor Béláról vagy Gross Arnoldról ritkán hallok, noha a kánon szerint mindketten fontosak (meg sokan mások). Mégis, Kondort utoljára a Kogartban állitottak ki, Gross Arnoldot meg talán még soha, legalábbis nagynevű helyen talán nem. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyes életművek sem összevethetők. Erdély Miklóstól pl. nincs semmi a piacon, Vető Jánostól sincs, de mondjuk Fehér Lászlóval sok helyen lehet összefutni. Értékitélet ez? Dehogy, egyszerűen az önmenedzselésben rejlik a különbség.
És mi következik mindebből? Talán csak az, hogy műgyűjteni ma még nagyobb lutri, mint valaha. Még egy Kondort is el lehet felejteni, noha biztosan lehetne ellenpéldát is hozni, de a fiatalok közül végképp nem tudni, hogy ki lesz a befutó. Viszont az is nyilvánvaló, hogy ha ma veszek egy ifjú titántól egy képet mondjuk százezerért, akkor ha bejön, az a kép később milliókat fog érni.
Másfelől meg most megint csak a pénzről beszélünk. Pedig a műgyűjtés nem csak a pénzről szól, ó de nem ám..