Először is szögezzük le, hogy ez a tárlat egy rossz vicc,
egy óriási tévedés, szakmai hibákkal teli átverés. Ez történik olyankor, amikor
kirúgják a szakembereket és nagy nevekkel próbálják mégis behozni a közönséget.
Dali, Miró, Duchamp, Max Ernst és a többiek, erre minden művészetkedvelő ugrik.
Csakhogy nem ezt kapjuk. Ha már a nagy nevek: aki volt a párizsi Dali
kiállitáson a Pompidou-ban, az pontosan tudja, hogy ez a Dali nem az a Dali. A
Nemzetiben kirakott képe alapján Dali egy tehetséges Bortnyik Sándor, mondjuk,
közben Párizsban meg tele voltak a falak a 4 méteres óriásképeivel, amiknél a
legapróbb részlet is tökéletesen kivehető volt, akár egészen közelről is.
Bécsben volt tavaly Max Ernst, ott a sötét teremben lévő kollázsokat kellett
volna elhozni. És Mirótól meg be nem veszi senki, aki járt Barcelonában, hogy
ez Miró. Ez egy korai, apró Miró, amikor még nem tudta, hogy mit akar festeni,
benne vannak már a Mirós jegyek, de még messze nem kiforrott művek
ezek.Állitólag a Galéria 13 Dali művet kért több helyről, de csak ezeket kapta.
Hát igen. Petrányi Zsoltnak is jópár évébe tellett, mire a Műcsarnokban
összehozott valamit, aztán pakolhatott is össze, és most csodálkoznak, hogy nem
állnak szóba velünk. Igen, a művészeti életben, de pláne a múzeumoknál teljesen
természetes, hogy 10 évre vagy akár tovább is terveznek. Komoly emberek nem
állnak szóba egy olyan hellyel, mint a mi Nemzetink.
De ez csak a dolgok egyik része. Aki ugyanis egy ici-picit
benne van dadában és a szürrealizmusban, az jogosan teheti fel a következő
kérdéseket: hol van Picasso? Hol van Braque? Hol vannak a többiek? Dalit is
csak egy ideig szokták a szürrealizmushoz sorolni, ha már. Egyszerűen a
művészettörténeti besorolás téves. A szürrealizmus egy Párizsban létrejött
irányzat, aminek nagyjából tudható az eleje és a vége. De az egészen biztos,
hogy az Európai Iskolának 1945-ben már semmi köze hozzá. Ez az 1920-as évek műfaja.
Az izmusok ábrája (ja igen, az is külföldi szakirodalomban található meg)
pontosan leirja, hogy milyen irányzatok jöttek létre a szürrealizmusból és
mikor. Ajánlom tanulmányozásra. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy Simon
Hantai és mondjuk Csernus Tibor szürrealista lenne. A kiállitás készitői úgy
gondolták, hogy minden, ami nem realista, az dada vagy szürrealista. Ez olyan
tévedés, mintha azt mondanám, hogy minden ami nem európai, az egyiptomi. Ja
hogy van még néhány földrész ami kimaradt? Eleve az izmusokat a 2.
világháborúig szokták követni, bár a 30-as évek végén már nem volt igazán
jelentős irányzat, tehát Kassák még jó, Riegl Judit már nem. És mit keres itt
Vajda? Ja, hogy neki volt egy szürrealista időszaka a pályája elején, a
kollázsokra gondolok, de akkor a kiállitáson miért egészen mást látunk? És mit
keres itt Rozsda Endre?
Megmondom mi történt. Kiadhatták körlevélben, hogy erre a
tárlatra be kell rakni mindenkit, akit a látogató ismerhet. Hogy nem dada és
totál más problémák érdekelték, az nem számit. Mint ahogy nem magyarázzák el,
Zürich-ben milyen helyen is indult a móka, kár érte, egészen jó történet pedig.
Csak hát azt főleg francia forrásokból lehetne megtudni. Az is vicces, hogy a
szürrealizmus kiáltványa egyetlen rövid mondatban tűnik fel, pedig ott is lenne
miről beszélni.
Még sosem éreztem magam ennyire provinciában. Párizsban a
Pompidou központban ott vannak a Braque képek, objektek, ott volt a Dali kiállitás,
de jelentős volt pl. a bécsi Max Ernst tárlat, a Moma is tele van ilyen anyagokkal,
szintén Bécsben ott a Mumok, Duchamp csodálatos mozgó szoborjával (2 * 4
méteres), lehet a londoni Tate-be is menni, vagy franciául olvasni Braque-ot,
Picasso-t, Dali-t. De nem szabad a budai várba menni, mert ez nagyon félrevisz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése