Most jutott eszembe, hogy egyáltalán nem irtam az Artbázelről, pedig az az év legfontosabb eseménye, bizonyos szemszögből. De idén nem jutottam el, mert ugyanakkor Bécsben voltam, azt meg nem lehetett kihagyni. De gondolkodtam az úton, csakhogy a repülőt januárban kell foglalni, hogy még legyen, a szállás iszonyú, az egész út annyiban lett volna, mint egy egzotikus nyaralás, noha ez csak egy álmos kisváros svájcban. Vagy autózzak 14 órát, mondjuk aludtam már a csomagtartóban, elég kényelmes, de idén még ez sem volt opció. Mondjuk a katlógust később is be lehet szerezni Párizsból vagy Londonból.
Kezemben a Műértő legújabb száma, és a szájam tátva maradt. Ez a nyiltan kritikus lap egész oldalas önlengést rendezett a Műcsarnok épitész tárlatának. De hogy kerülnek oda az épitészek - kérdezhetné bárki, de ez csak a legkisebb probléma.
No de térjünk vissza mai témánkra, ami megint azt bizonyitja, hogy nem mindegy, hogy ki hova születik. Peter 4*5 méteres képei ugyanis meglehetősen átlagosak egy nagyon erős mezőnyben, sőt kicsit semmilyenek is akár. De. Ez csak akkor derül ki, ha már sokat láttunk 4*5 méteres vásznakat, mert amúgy leesik az állunk a méretektől, a kidolgozottságtól. Még azt is meg merte tenni, hogy területeken üresen hagyott, és a kép nem romlott ettől, sőt. Mégis második vagy akár harmadik vonalban van most Bécsben, vagyis Mercedessel még nem szaladgál, éppen. Én meg irigy vagyok? Jó, de nézzétek meg a képeket. Habár...Ha csak úgy adna egy képet, én biztosan kiraknám a falamra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése