Artplacc Tihanyban

Van ám jó hirem: az Art Bázel idén nem egy szokványos katalógust ad ki, hanem a vásár 44-ik évfordulója alkalmából inkább egy visszatekintő, amolyan ki a fontos a művészetben katalógussal jött ki. Megpróbálom megszerezni, remélem hamarosan sikerül is, és akkor be tudok számolni róla.
Amúgy igen kellemesen csalódtam a Veszprémfeszt-ben, remek koncertek, profi szervezés, jó hangulat, és még a vásári hangulatot is sikerült ünnepire cserélni, és a koncertek pazarok voltak. Tényleg gratulálok.
Ja, hogy az Artplaccról kéne irnom. Igen jó, hogy a nagy Budapest központúság helyett megpróbálnak odavinni valamit. Az is jó, hogy kellemesen ellazulva függőágyakban is lehet pihengetni, meg volt koncert is. A marketing is működik, mert az összes művészeti lap beszámol róla, és úgy mutatják, mintha ez egy valódi program lenne. Csak hát nem az: értem én, hogy meleg van, de egy sátorba összedobált képeket nem nevezném kiállitásnak. Felesleges bajlódni a kritikával, mert az egész artplacc annyira miniatűr, hogy kihajtogatva még egy művészeti újság is nagyobb területet foglal el. Ennek ellenére örömmel fogadtam Gábor Áron, a Várfok galéria művészének új képeit, figyelemre méltóak. A Borsos Lőrinc házaspár, mert ugye ez egy kreált név, szintén hozott egy vitatható, de legalább gondolatokból álló művet, mely szerint 75 képzőművész van a világon (és van annyi humorérzékem, hogy abban a kontextusban elhiszem neki). Van még egy kinai vagy koreai festő is, aki a visszakapart felületeivel igencsak mély benyomást tett rám, legalábbis az biztos, hogy dolgozott a képén. Hopp, ez rögtön három mű, ami érdekes volt, remélem mindenki megtalálta a maga három képét.
A szervezőknek már csak azon kell elgondolkodniuk, hogy ha már belépőt szednek azért valamit illene is nyújtani. A magam részéről soha többet Artplacc, akkor már szivesebben égek le a vizben, elvégre nyár van...