Csiszér Zsuzsi

Egy blog szükségképpen szubjektiv, ezért megengedhetem magamnak, hogy "csak úgy" dicsérjem egy kicsit Csiszér Zsuzsit. Legújabb önálló kiállitása a Várfok galériában már önmagában jelzi, hogy befutott, hiszen..no de mindenki ismeri a Várfok galériát, az biztos, hogy meglehetősen elit hely, már ha a kiállitott képek áraira gondolok. Csiszér Zsuzsiban az tetszik, hogy láthatóan másmilyen, megkülönböztethető festészete van. Ez pedig manapság nem kis szó. Már tavaly is, egy csoportos kiállitáson bemutatott két kollázsánál is azt mondtam magamban, hogy ő kifejezetten valamilyen, mondhatnám merész, és ez nagyon tetszik. Új anyaga szintén az összerakott képekre épit, de ezúttal minden festés, gondolom rájött, hogy az elit közönség fanyalog az újságpapirra, és más hasonlóan olcsó anyagokra, mégha azok kifejezőek is. Semmi gond, a mesterségbeli tudás ezúttal is segitett, és cserébe a képfelület is egyenletesebb lett, ami merőben szokatlan a kollázstól. Nekem hiányzik is a különböző anyagok által keltett karcosság, felületi hatás, hogy úgy mondjam, egyfajta ki nem dolgozottság, ami mondjuk Vajdánál még külön izgalmas az ábrázolás mellett. Viszont a jó hirem az, hogy a képek immár végtelenül profik, szemtelenek, maiak, simán beleillenek a modern világképünkbe, de mégsem teljesen elégitik ki, vagyis megmaradtak műalkotásnak. Üvegfalú otthonokba szinte kötelező darabok, és a célközönség nem fog visszarettenni az ártól sem, végülis több méteres képekről van szó. Nekünk, aköznek meg marad az elismerő fütty.