No de mi a helyzet a galériákkal?

kiálthatnánk fel, hiszen nemcsak itthon, de tőlünk nyugatabbra sem alakult mostanában túl sok galéria, és akik vannak se tűnnek ki semmivel - legalábbis az én szememmel nézve. Mert mit is láttunk? Jött a válság, és hirtelen senki sem vett műtárgyat. Erre a galériák kevesebb ételt hozattak a megnyitókra, és nem festették át a falakat két kiállitás között. Aztán eltelt fél év, és rájöttek, hogy ez nemhogy nem elég, hanem elképzelhető, hogy a sokkal drasztikusabb lépések is kevésnek bizonyulnak. Ekkor törölték az összes hirdetésüket, abbahagyták a nemzetközi szerepléseiket, és alaposan szűkitették a művészeik körét is. Persze nekem, aki bennmaradt a körben, ez akár kellemes is lehet, sőt többen nyilatkozták, hogy jót tett a válság, azért nincs ok az örömre. Ez a válság úgy tűnik, hogy egy alattomos négyes metró: sosem jutunk túl rajta. A galériák egyre hatékonyabbak, csak a művész hal éhen.
Érdekes trendeket látok a nemzetközi vonalon. A galériások, miután rájöttek, hogy az eladásoknak lőttek, de legalábbis hiába várják a korábbi szintet, ráadásul ez az állapot hosszabb ideig tart, akkor elkezdtek végre egyéniesedni. A galériás rájött, hogy mindegy, hogy mit csinál, és akkor már miért ne kövesse az álmait? Nagyon érdekes projektek jöttek létre a galériás személyes érdeklődése által vezetve - de ezek annak a kiválasztottaknak szólnak, akik szorosabban követik a galéria működését.
Egyre kevésbé lehetséges az, hogy valaki igazán hasznos információkhoz jut pusztán azáltal, hogy évente párszor benéz egy galériába. A tulajdonosok szorosabbra vették a kötődést, és exkluziv kedvezményeket kinálnak, de csak azoknak, akik valóban kötődnek egy galériához, és legalább havonta meg is látogatják. Számukra exkluziv vacsorák, műterem látogatások, extra 5 % kedvezmény jár, mindamellett, hogy a galériás más területeken is próbál kedvére tenni. Aki viszont nem tartozik egyetlen körhöz sem, az nem jut információhoz.
Egy másik trend a múzeumok előretörése. Ma már jóformán egy jobbfajta galéria kinálatát nyújtják, s mivel nincsenek a megtérüléshez kötve, sokszor nagyobb felhajtást tudnak csinálni. A francia Arts magazine sikertörténetekről beszél, és megállapitja, hogy egyre keskenyebb a különbség egy galéria és egy múzeum között. Valójában persze a múzeumot a látogatottságon mérik, ezért jól hangzó összeállitásokat találnak ki, és nem riadnak vissza attól sem, ha el kell csábitani egy művészt egy galériától. A célközönség viszont egész más, mert a múzeum közönsége sokkal szélesebb, és kevésbé koncentrált látogatókból áll, akik legtöbbször nem is értik a kirakott tárgyakat, mig egy galériában még mindig nagyon fontos az eszmeiség.
A jövő megint csak a nemzetköziesedés irányába vezet. A legtöbb galéria vevőköre által rá is van kényszeritve a nyitásra, és ez csak gyorsulni fog. A válság ebből a szempontból mégiscsak jót tett, de azért jöhetne már az a metró az alagút végéről...