A mexikói bőrönd - helyett

Az Icp-ben (New York) Robert Capa mexikói bőröndjéből mutatnak be egy csokornyit, de nem erről fogok irni, mert a képek eléggé közepesek, vagy gyengébbek, kb. olyanok, mint amikor Hendrix vagy bárki más ki nem adott számait hallgatom: van benne valami morzsa, ötlet, de igazából érdektelen. Nem várhatjuk el azt a zsenialitást, mint amit a főműveitől, a sietősen komponált, életlen, vagy téma nélküli képeket meg miért méltassam, mégha ez gonoszság is tőlem. Van viszont egy másik kiállitás, Wang Qingsongé, amibe viszont beleszerettem. A képeiben a monumentalitást imádom. Még azt is el tudom képzelni, hogy Kinában centiméterben mérik a művészek munkáit, mert ilyen méretű ábrázolásokat ritkán látni. Amikor méretről beszélek, nem arra gondolok, hogy maga a nagyitás óriási: persze az, több méteres, de ezt ma már tudja mindenki - mondjuk elég Andreas Gursky 99 cent képére gondolnom, ami 2,5 * 4 méteres. Inkább a kézműves munka mennyisége döbbent meg. A tanár a táblánál magyaráz képénél például a krétával apró betűkkel felrajzolt terület úgy érzésre 8*4 méteres. Eldolgozgatott pár napig-hétig a művész, mielőtt a fényképezőhöz nyúlt. Vagy ott van a plakátos kép, már eleve 10-nél több szereplője van, akik mégis aprók, mint a hangyák. Plakátokat próbálnak leszedni a falról, ami legalább 20 méter magas, nagyjából egy sportcsarnoknyi méretű sarok, amibe nyilván le kellett gyártatni a plakátokat, aztán felrakni...brr. Mennyi munka. Persze nem csak ettől lesz jó a kép, de ez egy olyan sajátosság, amireemlékezni lehet...