A könyv cime: minden, amit mindig is tudni akartál a galeristákról, de féltél megkérdezni (Everything you always wanted to know about gallerists but were afraid to ask)
Nyilván a cime miatt vettem le a polcról Párizsban, a Centre Pompidou-ban, és ha nem is mondom azt, hogy a cim a legérdekesebb része a könyvnek, azért vannak fenntartásaim. Az első rögtön a szemlélet. Én, mint alkotó, azt kérdezném a galeristától, hogyan választ, mit néz meg jelentkezőkön, a könyv szerzője viszont a műgyűjtők felől közelit, és szinte minden interjúban kimondatja ugyanazt a közhelycsokrot, vagyis: ne vásárolj azonnal, ismerd meg a piacot, csak olyat vegyél ami tetszik, próbálj meg egy galériával hosszabb távon együttműködni, tehát csupa olyan dolgot, amit egy valamirevaló gyűjtő már rég tud, viszont nem szól, vagy ő sem meri megkérdezni azokat a kényes kérdéseket, amik foglalkoztatnak. Végső soron minden interjúalany nagyon udvariasan elmeséli a dolgait, és persze végül ez történetmesélésbe csap át, ami persze nem érdektelen, csak hihetetlen (pl. hogy hogyan lettek galériatulajdonosok). Ami viszont a legnagyobb erénye a könyvnek, hogy egy kicsit közelebb hozza a galériásokat, megtudunk néhány apróságot, amiről meg lehet őket jegyezni és ez nem kevés, tekintve, hogy hány galéria is van a világon.
Van azért aggasztó dolog is. Mindenki tudja, hogy az olaszok a futottak még kategóriában vannak kortárs művészetben. Ennek ellenére Andrea barátnőnk összeszedett annyi olasz galériát, amennyi nincs is, és végeláthatatlan csevelyt folytat az olasz művészet nagyságáról. Értem én, hogy minden szentnek.., de itt kifejezetten kilóg a lóláb. Aztán bele lehetne kötni még a galériák listájába is, de gondolom, ismerősi alapon ment ez, és azért annyira nem rossz a lista. Egyébként ha még valami kételyünk lenne, hogy mi alapján választanak a galériások művészeket, akkor most elszállnak: gyakorlatilag mindenki azt nyilatkozta, hogy gyerekkori barát, kivéve azt a 20 embert, akit minden galériás felvenne a portfóliójába.
Okosabbak lettünk a könyvtől? Mindenképpen, noha egy újszülöttnek minden közhely új...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése