A kötelezőt nem

irom meg, arra ott vannak a nagy médiumok. A múltkor kérdezte valaki, hogy miért nem irok a nagy, hogy úgy mondjam, szinte kötelező tárlatokról, amikre a művészetre éhes megfáradt olvasó elmenne, ha nem felejtené el. A helyzet az, hogy őszintén szólva nem igazán érdekelnek ezek a kiállitások. Persze kötelező darabok, és nem is állitom, hogy minden fontos művésznek jártam a kiállitásán, de előbb-utóbb mindenkinek kialakul az izlése, és akkor már pontosan tudja, hogy mit keres, és kit miért becsül a művészettörténetben. De akárhogy vesszük, ez a múlt. Lehet vitatkozni azon, hogy Derkovits vagy Kondor a nagyobb művész, csak minek. Az olyan lenne, mint a Canon-Nikon párhuzam. Mindig is arra törekedtem, hogy az eseményeket nemzetközi kitekintésben vizsgáljam, egyszerűen azért, mert ez nekem fontos, és az itthoni élet meglehetősen belterjes. Ha irok, hmm, kiről is?, mondjuk egy feltörekvő tehetségről, akkor rögtön 50 levelet fogok kapni, hogy miért nem x-ről meg z-ről irtam. De ez a kisebb gond. A helyzet az, hogy a világ nem körülöttünk forog. Elég elmenni Párizsba, Londonba, Shanghaiba, bárhová, és látni fogjuk, mi a dörgés. Néha, mondjuk a századelőn, az 1910-es években együtt mozogtunk Párizs legmodernebb irányzataival, de annak az időnek vége. Ettől még elmentem az Egry Józsefre a Kogartba, a gyűjtők bemutatkozására a Műcsarnokba, Munkácsyra a várba, vagy akár a Várfokba most a 20 év gyűjtését átfogó tárlatra, és ezekről van is véleményem, de nem akarok belesüppedni az oly régóta beragadt virtusba, miszerint itt zsenik élnek, csak hát a világ nem ért meg minket, és a lehetőségek..meg a körülmények...és akkor irnom kellene Petrányi Zsoltról, és az már politika, márpedig attól igyekszem távol tartani magam.
Mindezek miatt nem irok most a Mai Manóról sem. Akit érdekel, feliratkozhat a heti hirlevélre, és megismerheti az aktuális kiállitásokat. Csak azt tudom mondani, bár többen lennénk akik eljárunk ilyen helyekre. Ennyit erről.