Már amikor elindult, akkor is ingattam a fejem, hogy mi lesz ebből. A beharangozó szerint legalábbis a legnagyobb, legfontosabb, legakármilyenebb kortárs művészközpont jött létre, műtermekkel, kiállitásokkal, garantált vásárlásokkal, több száz millió ft bedobásával. Ezek a dolgok nálunk legtöbbször kétféleképpen folytatódnak: az egyik lehetőség, hogy kiderül, kamu az egész, a másik, hogy egy éven belül az egész eltűnik, s a nagy beharangozásból szintén nem lesz semmi, mire elemezni lehetne. Most megnéztem, 2007-ben indult a Wam, és nem is tudom, mikor fulladt ki az egész, a honlapon mindenesetre tavalyi az utolsó bejegyzés. Legyinthetnénk, hogy törvényszerű ez, de engem inkább az érdekelne, hogy miért rak bárki is ennyi pénzt kortárs művészetbe, az interjúkban persze 20 év megtérülést nyilatkozik, ha aztán pár év múlva, amikor látja, hogy nyilvánvalóan semmi sem fog megtérülni a pénzéből, gyorsan kiszálljon. Minek vágott akkor bele? Azt gondolta, hogy majd ő szembemegy a trenddel? Vagy csak túl könnyen szerzett pénzét legalizálja? Mégha elismerem a jó szándékot, akkor sem világos számomra, hogy hogyan gondolja, hogy tömegével futtat be művészeket, ráadásul itthon. Nem véletlen, hogy pl. a Kogart is erőteljesen a klasszikusok felé mozdult.
Persze aki a Saatchi felé mutogat, hogy bezzeg nekik megy a dolog, az hasonlitsa össze a mi Art fair-ünket a Frieze-el, vagy Damian Hirst-öt bárkivel. Ettől függetlenül az ötlet jó, vagy legalábbis jól hangzik, csak éppen szinte beláthatatlan pénzt kéne beleölni, és nem 3, hanem 30 év alatt jönne vissza bármi is. Van jelentkező?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése