Tetszik vagy nem, ez Pest egyetlen művészeti vására, igy a
kérdés, hogy jó vagy nem, értelmetlen: egyszerűen kötelező elmenni rá, ha
valakit a kortárs művészet kicsit is érdekel. Szerencsére a korábban
távolmaradt galériák is belátták ezt, úgyhogy immár a Várfok és az Acb galériát
is köszönthetjük, ráadásul rögtön központi helyre is kerültek. Szintén nagyon
jó, hogy idén jóval nagyobb területet foglaltak el a kiállitók, és végre nem
kellett sátrat állitani ezért a Hősök terén. A Millenáris indusztriális
környezete jó hátteret ad a vásárnak.
Persze mindenki másért látogat ki. A legjobban azt szeretem,
hogy könnyen lehet ismerkedni a galériásokkal. Bárkire rámosolyodtam, egyből
jött és már mesélte is, hogy mit hozott ki és miért. Ha egy képre rákérdeztem,
rögtön megkaptam minden infót, és ezen felül is, egy jó értelemben vett kis
faluban éreztem magam. Itt nagyjából mindenki ismer mindenkit, én is jópár
ismerőssel találkoztam, ami igazán nagyszerű.
Ezzel kicsit összefüggésben nem igazán javaslom ezt a vásárt
azoknak, akik még csak most ismerkednek a művészettel. Bár több múzeum és egyéb
intézmény is kint van, a kinálatuk szinte teljesen esetleges. Ekkora területen
nem is lehet megmutatni az összes könyvet, műtárgyból pedig alig néhány fér el,
a választás pedig sokszor a kis méretű, nem igazán reprezentativ művekre esett.
A Mai Manó ház minden trendtől függetlenül abszolút össze nem illő portrékat
választott, ráadásul olyanoktól, akik még nem szereztek nevet maguknak. A
galériák nagyjából fele-fele arányban választottak kevés, de reprezentativ
képet egy, maximum két művésztől, és a másik 50 % teletömködte minél több
névvel és munkával a helyet. Nem is kérdés, hogy a néhány művészt bemutató
standok erősebbek. Idén ez azért is fontos, mert elég sok galéria kinálatát
szinte nem is tudtam megkülönböztetni egymástól. Ha nem ismerném jól bizonyos
galériák kinálatát, azt is gondolhatnám, hogy ennyire kevés irányzat van jelen
nálunk, ami persze nem igaz.
Külön örültem annak, hogy két olyan mű is akadt, ami
kizárólag a vásárra készült, és máshogy nem látható, nem is működne. Ez már
majdnem olyan jó, mint az Artbázelre készült helyspecifikus installációk.
Ha kitekintünk nemzetközi vizekre, nem lehet nem észrevenni
a kolozsvári galériák nagy számát (talán ott is mindenki Flashart-ot olvas?,
vagy jól jön a portfólióba a pesti referencia?), az általuk hozott képek
viszont nem nyűgöztek le. Rajtuk kivül kevés galéria jött el, és nem is
felejthetetlen művekkel. Ez viszont azt is jelenti, hogy nekünk sem sikerült
összefognunk annyira, hogy a környező országok itt akarjanak bemutatkozni. Ami
persze azt is jelenti, hogy a hazai látogatókra lehet csak számitani, sem
szlovák, sem cseh, sem lengyel galéria nem képviselteti magát. Örültem viszont
a szlovén Photon-nak, igaz ők eddig is tudták merre vagyunk - lásd pl. Kerekes
Gábor kiállitását náluk. Igy tehát az áttöréstől messze vagyunk, bár az igazság
kedvéért megjegyzem, ez még a Wiennafair-nek sem sikerült soha (tényleg, bécsi
galéria sem jött). Érdekes kérdés, miért nem lehet soha egyetlen közös fórumon
megjeleniteni a közép-kelet európai galériákat, szintereket? Ennyire
különbözőek lennénk? Legjobb lesz ha megyek vissza csevegni, a lányok csak
tudják a választ erre is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése