Műgyűjtők éjszakája

Sokak szerint a Falk Miksa utca az egyik legfontosabb hely a pesti művészeti életben, és én nem akarok ezzel vitatkozni. Jó, hogy koncentráltan, kis helyen csoportosul néhány igazán jónevű és fontos hely, ezzel együtt pedig nyilván pár olyan is, akik máshol kevesebb figyelmet kapnának. A vezérhajók mindig is a Kieselbach-Virág Judit-Nagyházi tengelyt jelölték meg irányzékként, noha érdemes az eszünkbe vésni, hogy a progresszivitás nem feltétlenül itt bontakozik ki. Ezzel együtt igencsak áldásos az a munka, amit a művészeik megismertetésére tesznek, és ezt nem szokás megköszönni nekik. Sebaj, Kieselbachnak ott volt a Bortnyik kép, és nem mellesleg Aba-Novákok, Gulácsy-k sora, Nagyházinak szintén ez a korszak volt meghatározó, és persze ne feledkezzünk meg a hihetetlen olasz felfedezéséről sem, Virág Juditnak meg most itt van Csontváry. Hát van ilyen - kérdezi most mindenki, mivel új, eddig sosem látott kép került elő egy idős néni lakásából, ami persze jó ok a kételyre. A mérhetetlen számú hamisitvány előállitói is hasonló szövegekkel jönnek. Ezen felül ott van a Csontváry múzeum, az életmű meg tulajdonképpen feldolgozott, sőt a Szabó Ervin könyvtárban külön családfa kutatást is olvashatunk a festőről, amellett, hogy a leveleit és az életrajzi irását is rég kiadták már. Szerencsémre nem nekem kell eldöntenem, hogy valódi-e a kép, de gondolom a galériás több szakvéleményt is beszerzett, mivel egy ilyen tételt nem lehet sarokba állitani. Sokan máris arról vitatkoznak, hogy megdönti-e majd a szerelmesek találkozása rekordját, és miért ne döntené. A vevőnek azért jó lesz elgondolkodnia azon, hogy vajon hogyan és miért rabolták el ugyanazt a képet, majd tényleg mesébe illően hogyan szerezték mégis vissza, és vajon jó dolog-e manapság Csontváryt tartani otthon. Na persze, ha 50 évvel ezelőtt az apám vett volna egy képet...