2012. november 10., szombat

Bukta Imre a Műcsarnokban

Azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy Bukta Imrének már nagyon járt ez a kiállitás. Egyike azon keveseknek, akinek a munkáját könnyedén felismerjük ezer közül is, ötletei láttán pedig szinte folyamatosan a miért nem nekem jutott eszembe érzésünk támad. Legutóbb a génmanipulált kukorica témájával kavarta fel az állóvizet, s hogy érzékeny témára tapintott, mi sem jelzi jobban, mint az azóta a hatósági szigorral kigyomlált kukorica, amely a hümhümhüm gyártó terméke, próbálkozása? volt (a cég neve M-el kezdődik). Most nem megyek bele a kérdésbe, hogy engedjük/ne engedjük a génmanipulált kukoricát, de hogy erre a témára senki sem reagált rajta kivül, jelzi mennyi megbeszélnivalónk lenne.
A mostani kiállitásán a láthatóan vidéki házat tudnám megfeleltetni ennek a témának (igen, van egy családi ház a Műcsarnokban): a minden oldalról csak ablakot mutató épitményből ki-kilesnek a lakók, akik láthatóan nem fogadják túl nagy örömmel a látogatói pillantásokat.A vidék amúgy is Bukta Imre kedvenc témái közé tartozik, nem tudok nem utalni a debreceni tárlatára, ahol képei jó részén a kukoricaszem mint képelem jelent meg. Ez a fajta kép a képben amúgy a kedvenc Bukta Imrés ötletem is egyben. Hiszen látunk mondjuk egy fiatal párt egy kocával, a kép bizonyos részein pedig nem festés van, hanem valódi kukorica.
Az idei képei a korábbiakkal ellentétben fáradtak, rosszkedvűek, néha laposak. A figurái továbbra is jól mutatják a vidék embereit, de azt is látjuk, hogy ezek az emberek kedvetlenek, szürkék. Persze mitől lennének vidámak, hisz ismerjük a hátteret, mégis megdöbbentő ekkora léptékben szembesülni vele. Ettől a kiállitás is teljesen felborul, s noha én azt hittem a megnyitó előtt, hogy újra láthatom mondjuk a hűtőszekrényt, itt a hangsúly a jó értelemben vett politikusságon van. Ami művészileg nem nyűgöz le engem a ronda, szintelen emberekkel, az mégis gondolkodásra késztet a figurái által. Itt, ma, most, Bukta Imre megkerülhetetlen és kész. Az meg, hogy Debrecenben egy életvidám művésszel beszélgettem, itt pedig gondterhelt arccal nézett körül, ez már egyéni probléma.


Nincsenek megjegyzések: