Wamp

Ok, ennek nem sok köze lesz a fotóhoz, de egyszerűen élmény volt látni a tömeget a wamp-on. A nem igazán magyaros név egy piacot jelöl, én még a Gödörnél sétálgattam először az újrahasznositott bakelitlemez-órák és sokszorosan újrahasznositott anyagú táskák között. A fiatal, de vállalkozókedvű, jó értelemben vett amatőrök (vagy még nem befutottak) megmutathatják a portékáikat, és könnyebben találnak vásárlókat, mint mondjuk egy eldugott bérház 4. emeletén. Az ötlet tényleg működik, mert pesten nem könnyű valódi publicitást elérni, noha az úgynevezett underground (vagyis a fogyasztható része) egyre népszerűbb. És ez remek, tegyek a falra olyan órát, aminek ismerem a készitőjét, beszélgettünk is kicsit, talán még a kedvemért egyedi darabot is készitett és mindezt messze nem olyan áron, amit ne tudnék kifizetni. A személyesség ereje itt is működik. Emellett egyszerűen még menő is, ha megemlitem, hogy a táskám egy fiatal magyar tervező, mondjuk AnnaAmélie portékája (bár nyilvánvalóan nem vagyok célcsoportja). A lényeg ismét a tudatosság, és ha valaki odafigyel a táskájára, holnap lehet, hogy egyedi festményt vagy fotót akar a falra tenni, és végső soron ez egy olyan áttörés, amiért már megéri foglalkozni a témával. A mai tömeg pedig nekem bizonyitott.